2012. augusztus 11., szombat

I like hate you...I hate like you

Nem volt más választásom. Megfojtottál. Rosszul voltam a közeledben. Elmentem. Kellett egy kis idő. Jobb lett, de ha találkoztunk a feszültség ugyanúgy fennállt. Tönkre akartál tenni. Most is azt teszed. Jó úton haladsz efelé. Energia vámpír vagy, a legrosszabb fajtából. Vettem pár mély levegőt. Rólad már lemondtam. Küzdök az álmomért. Éjt nappallá téve. Beleköpsz a levesembe. Csak tudnám mi az a sok minden, ami elveszi tőled azokat a dolgokat. Egyszerű, elveszed tőlem. Pedig tudod mire vágyom és mennyit dolgozom érte. A sarkamra álltam, de te nem látsz önmagadtól. Zavar, hogy elmentem? Miért kezelsz senkinek, ha itt vagyok? Neked semmi sem jó. Ha létezem az sem, ha eltűnök, az sem. Nem lehet a kedvedre tenni, sosem fogsz megváltozni. Lehet, itt áltatni másokat, de engem nem versz át. Képtelen vagy rá, csak úgy árad belőled a rossz indulat. És én reagálok rá. A gonoszság tör fel belőlem reakcióként, és élvezem, minden pillanatát. Ha harc hát legyen harc. De én tisztán játszom, neked is jó lenne elkezdeni. Nem álcák, emberek és önmagadnak tett hazugságok mögé bújni. 
Én is hibáztam. A menekülés nem megoldás, de te kényszerítettél. A piszkos játszma nem az én asztalom. 
Miért kellene mások elvárásainak megfelelően viselkednem, beszélnem, és kinéznem? Kik vagytok ti, hogy megszabjátok ezt? Véleményem van és ki is mondom. Tiszteletlen vagyok, hát legyen, de a szemedbe mondom a véleményem, és nem a hátad mögött. És ha egy számomra vadidegen "hókusz-pókusz" mondja meg, mit tegyek és mit ne, úgy, hogy semmit sem tud rólam, na az már mindennek a teteje. Csináljátok együtt a dolgaitokat, de engem hagyjatok ki belőle, sőt ne elemezgessetek, ne gondoljátok, hogy ismertek, mert nem,  még ha azt is hiszitek, én nem dőlök be a varázsnak és az agymosásnak, az a hajó már elment. Én vagyok és csak magamra hallgatok, az a biztos. Én tudom ki vagyok és mire vagyok képes, nem pedig más. 


"Nem könnyű önmagunk elől elrejteni gondolatainkat, főleg, ha az bosszúvággyal is párosul."
/Lakatos Menyhért/

"A felbujtás nem más, mint szavak, lefordítható, gazdátlan szavak, melyek szájról szájra, nyelvről nyelvre és századról századra járnak, s ugyanazokra a tettekre bujtanak fel, amióta csak emberek, nyelvek és hallgatásra alkalmas fülek vannak a világon."