Egy szív, amely meghasadt. Egy lélek, mely megtört. Egy remegő kéz, mely igyekszik az apró szilánkokat ismét összeilleszteni. Jól haladt, aztán egy múltbéli szellő ismét ezernyi apró darabra törte őt.
Életünkben vannak olyan események, melyek egy életre megsebeznek. A meghasadt szív is be tud hegedni, de a nyoma mindig megmarad. Vigyázni kell, mert a friss seb könnyen felszakad, óvni félteni és ápolni kell. Egy apró kis kosz és az egész begyullad...Bárcsak kitéphetné az ember, hogy soha többé ne fájjon. Szív nélkül, érzelmek nélkül, magabiztosan lebegni az élet viharos tengerén. Az ember képes rá, ki tud mindent kapcsolni. El tudja játszani az érzéseket, melyeket soha többé nem akar átélni. Tud mosolyogni, tud együtt nevetni a körülötte lévőkkel, de mikor hazaér a tükörben csak egy üres tekintet mered vissza rá.
Nemrég azt a tanácsot kaptam, ne mutassam meg, hogy fáj. Ne lássák, hogy meggyengültem. Pedig ez is én vagyok. Úgy, ahogy bárki más. Nem lehet folyton csak áltatni mindenkit azzal, hogy erősek vagyunk, mert akkor egyszer csak megszakadunk. Ez is én vagyok. Gyengén, összetörten. Nem szégyellem. Megélem, és szépen lassan újra építem belőle önmagam. Nem könnyű, de ha egyszer az út végére érek ismét erős és hajthatatlan leszek. De sosem ugyanaz. Nem leszek már olyan bizalmas, talán szeretni sem fogok ugyanúgy, de kár emiatt keseregni. Nem lehet örökké mindent rejtegetni. A tökéletlenségem, a magam egyedisége. Ügyetlen vagyok, igen. Sokszor nyúzott és kevésbé nőies, igen. Küzdök a saját betegségemmel nap-nap után, igen. Sokszor úgy tűnik, hogy egy érzéketlen kőbunkó vagyok, ez is igaz. De dolgozom rajta. Nap, mint nap kemény csatát vívok azért, hogy egyszer valakinek majd megmutathassam mennyi pozitív érték van bennem. És talán egyszer majd valaki ezt meg is látja. Csúf béka mögött a királylányt.
Addig is az írás segít. Ha leírom attól jobb lesz. Senkinek sem szól, csak mindenkinek.
"Némelyikünknek a testén van látható sebhely; ha ránézünk, emlékeztetnek az emberpróbáló útra, amin végigmentünk. Sokunk sebhelyei azonban láthatatlanok - olyan csaták metaforái, amiket megvívtunk és megnyertünk."
/Demi Lovato/
