„Ahogy az ember öregszik, úgy veszít el
dolgokat.”
Egy hét múlva karácsony. Mindenki meg
van őrülve, ajándékok vétele mindenkinek, hogy éves elvárásoknak megfeleljünk.
Idén nem ajándékozom. Nincs miből. Tárgyi ajándékokra. Van azonban más, amit
adhatok. Ezek amolyan megfoghatatlan, de mégis ritka ajándékok. Aki megkapja,
az rászolgált. Lesz köztük megbocsátás, bizalom, szeretet, köszönet. Nem
népszerű, sőt egyenesen ellenszenves ajándékok ezek a mai világban. Az
emberiségből kiveszett az érzelmek világa. Csak az éves teljesítmény legyen
meg, három napig nem gyilkoljuk egymást, aztán folytatódik minden tovább. Már
évek óta szemtanúja vagyok ennek a jelenségnek közeli és távoli viszonylatban,
és tudod mit, hánynom kell tőle. Sose voltam jobb, ahogy kevesebb sem, soha
senkinél. Egyszerűen csak igénylem a valódi dolgokat. Nem kell ide színjáték és
megjátszás. Nem kell félni szeretni. Tudom, mire gondolsz. Pont én mondom ezt?
Igen. Bizony, hogy én. Noha az érzelmeim felfedése nem kenyerem, mert még
mindig azt gondolom egyfajta gyengeség ez ebben a kegyetlen, zord világban, de
nekem is vannak. Épp csak nem osztogatom boldog-boldogtalannak. Annak adok,
akinek szüksége van rá. Mi alapján döntöm én ezt el? Fene se tudja, egyszerűen
csak érzem, ki az akinek egy csöppnyi szeretet több ezer meg ezer tárgyi
ajándéknál. És mi sem bizonyítja ezt? Láttál már hálás kivert kutyát, aki öreg
korára már senkinek sem kellett, de te befogadtad, megadva neki, hogy büszkén
és boldogan mehessen a halálba. Vagy, mikor egy magányos emberrel beszélgetni
kezdesz és meghallgatod, amit mond. Egy sérült vagy elveszett gyermeki lelket
mosolyogtatsz meg. Ezek azok a pillanatok, amikor tudom meg kell osztanom azt a
keveset, amim van. Hiszen ebből én magam is töltekezem. Az öröm mindenkiben
pozitív gondolatokat kelt.
Néha azonban, mint például a ma este, el
fog az aggodalom és a gyötrődés. Ezek azok az esték, amikor megértem, az igazi
magányon még 3X4 láb sem segít teljesen. Amikor a négy fal között vagy,
körötted mindenhol tátongó sötétség és a csend, mely egyszerűen fojtogató.
Becsukod a szemed és azt képzeled, van melletted valaki. Valaki, aki
megnevetted, vígasztal és végre megadja, amire oly régóta vágysz. A
biztonságot, Annak az érzését, hogy végre tartozol valahova. De a szemed
kinyílik és a képzelet szülte alak szerte foszlik, és melletted csak az üresség
fészkelődik.
"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz."
/Csitáry-Hock Tamás/
/Csitáry-Hock Tamás/
