Már megint itt tartok

Na jó. Most már valamit ki kell erre találnom. Egész nap fenomenális kedvem volt, persze ennek Frankie is alapot szolgált. Komolyan az a kisember már megjelenésével mindig mosolyt csal az arcomra. De sajnos ezek az átkozott véletlenek és jelek, mindig bekavarnak. Miért kell mindig annak a bizonyos névnek felbukkania, miért akarja a világmindenség, hogy szenvedjek miatta és mindennap eszembe jusson, mennyire buta voltam, hogy hagytam elmenni....Tegnap nem fejezetem be ezt a bejegyzést. Ahhoz túlságosan fájt.

Most itt ülök, és egyszerűen nem hagyom, hogy a lelkem és a szívem tovább szenvedjen. Megkeményítem magam. Falaim ismét épek és áthatolhatatlanok. Nem gondolok rá. Egyszerűen megtiltom az agyamnak, hogy azt tegye. De, akkor mégis miért fáj itt, mélyen legbelül?

"Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre."

/♥Benina♥/

Újabb lépcsőfok

Nah, elkezdődött a nyár, ezzel együtt pedig a munka is. Már meg volt az első adag gyerkőc, akik tündi-bündik voltak. Az egyik lurkó olyannyira aranyos és kedves volt. Komolyan ebben a mai világban ritkaság számba megy az ilyen ember. De volt még egy kisember akit meg kellett zabálni, a kis picurka olyan aranyosan beszélt. Azt mondta, hogy ezt az új játékot aminek az a neve, hogy "pörgettyű", azt alá írta neki egy híres "pörgettyű messzzter"! És így mondta. Azt hittem, ott helyben megzabálom. Remélem az én kis lurkóm is majd eccer ilyen édes lesz.

De az idilli hangulat most torz rémálommá változott. ez a hét először is borzasztó lesz, már előre látom, bár lehet, kissé előítéletes vagyok. Amilyen jó gyerekek voltak a múlt héten, most olyan rosszak vannak. Na jó, azért van egy-kettő kivétel, de zöme elég nehéz esetnek bizonyul. Szerencsére azért vagyok már annyira gyakorlott, hogy megértessem magam velük és Barikámmal az oldalamon, elég könnyű őket kordában tartani. De nem szabad elfelejteni, hogy ez még csak az első nap volt, ennél csak rosszabb lesz!:)

És ami a best ezen a héten. Végre megyek beiratkozni az új suliba, ahol igazi gyógypedagógiai asszisztens válhat belőlem. Nagyon várom már, hogy elkezdjem. Mert annyira érdekel ez a terület. Ritkán mondok ilyet, de várom ám már a szeptembert.:)

Mindig le kell küzdened a többi ember visszahúzó erejét, amikor nagyobb célokat szeretnél megvalósítani. 

/George Smith Patton/

Megérett a meggy:D

Na, hát sikerült. Túl vagyok rajta. Érett lettem. El sem tudom mondani, mennyivel könnyebb az élet, hogy ezt a hosszú 13 évet végre lezárhattam.Azért az egyik szemem kicsit sírdogál mert nagyon sok mindent éltem meg ezalatt az időszak alatt, és olyan meghatározó emberekkel hozott össze a sors, akik nagyban befolyásolták azt aki most vagyok. Ez bizonyos szempontból jó, de van olyan ember, akivel örülök hogy már elváltak útjaink. Szóval egész jó eredménnyel zártam és most helló nagy világ 

"Csak kétféle ember igazán elbűvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon."

/Oscar Wilde/

Nem vagyok ideges

Megkezdődött a vissza számlálás. Nem vagyok ám ideges egy kicsit sem. Csak majd szétvet az izgalom. Most nézem át az egész tananyagot és érdekes, h ahogy olvasom az oldalakat egyre több minden ugrik be. Az egésszel csak annyi a probléma, hogy sokkal nagyobb kedvem lenne most odakint lenni a szabadban, mint itt bent rostokolni a sok papirhalom között. De már csak két nap és végre szabadság lesz. Akkor aztán annyit lehet kint, amennyit csak akarok. Csak aztán nehogy D-vitamin mérgezést kapjak a sok napozástól.:D

Tanulj meg mindent, amit lehet, amikor csak lehet, akitől csak lehet! Egyszer eljön az az idő, amikor hálás leszel ezért magadnak.

/Sarah Caldwell/

"Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is."

Tegnap előtt először felháborodtam és csalódott voltam. Tegnap már csak szomorú. Most, most már bele törődött. Elvégre nem szabhatom meg másnak mit tegyen. Persze ha reálisan gondolkodom előre, akkor nem lovalom bele magam hiú ábrándokba a jövőt nézve. 

- Mégis mit vársz? egyszer minden elmúlik és tovább áll. Végül is erről szólt az életed, nem? Az emberek jöttek, egy ideig itt voltak, aztán tovább álltak. De te, mindig reménykedtél, mindig bíztál, hogy egyszer majd végre nem kell attól félned, hogy, akit megszerettél, tovább áll. 

Te, és a végtelen naivitásod. Ez a te nagy problémád. 

- Talán, igazad van. Talán, tényleg bele kell törődni abba, hogy semmi sem tart örökké. 

"A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot."

/Honoré de Balzac/

Csak legyünk már túl rajta

Kedves Nagyfőnök!

Ne már, most komolyan szívatsz? Nem elég, hogy fogytán az időm, még le is betegítesz. Mondhatnám igencsak megnehezíted a dolgomat. Értem én, hogy a céljaink eléréséhez rögös út vezet, de azért ez már kezd kissé túlzás lenni. És ne mond nekem, hogy ez később még a javamra váli, mert nem hiszem el. Szóval emeld meg a feneked és csináld vissza, amit műveltél és kímélj meg ezektől a kellemetlenségektől, különben rosszul jársz. 

üdvözlettel: Hope, aki a hozzá hasonlókat támogatja és szembe száll ezzel a felfújt hólyaggal, még ha csak egy szánalmas kis ember is..vagy nem:)Mert ugye csodák léteznek, csak észre kell vennünk őket.

"Hiszek a tündérekben! Hiszek! Hiszek!"- /Pán Péter című film./

"Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló."

/Vavyan Fable/

My honey

Rendhagyó bejegyzést írok most. Nem nagyon szoktam itt neveket említeni, mert mégiscsak jobb ha mindenki inkognitóban van, de kivételesen most megtöröm eme jó szokásom. 

A mai napon ünnepli 6. Születésnapját az én drága egyetlen kicsi Barikám. Ezúton szeretnem neked megköszönni az elmúlt 6 év boldog pillanatait, azt, hogy jóban rosszban kitartottál mellettem, mint a leghűségesebb társam. Sokat tanítottál végtelen bölcsességedet és bolondságoddal é

s kívánom, hogy még legalább ugyanennyi időt töltsük együtt, mint eddig. 

Boldog Születésnapot kicsi Bárika!:)

"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."

/Axel Munthe/

Valóság vs. Mesevilág

Nagy bajban vagyok. De tényleg. Még két hét intenzív tanulás van, de már nem nagyon bírom. Éjszakánként megengedem magamnak, hogy a kedvenc könyveimet olvashassam. Most épp az Éjszaka Háza sorozat 5. részét olvasom, aztán pedig vár rám további 15 könyv, amikre év közben a suli miatt nem igazán volt időm. De most nem is ez a lényeg. Az álmaim ismét intenzívek, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt kicsit megint kezdek félni tőlük, mert annyira valósághűek, hogy néha már én magam is elhiszem. Persze általában mire szükségem lenne ezekre az álmokra, régen elfelejtem őket, hála a hatalmas lyuknak, ami ott éktelenkedik a memóriámban.XD

A másik nagy problémám pedig, hogy mindig olyan zenéket kell nekem is találnom, ami elkezd inspirálni. Találtam nagyon jó kis trailer zenéket, amit tanulás közbenre szedtem össze, és nem elkezdett forogni az agyam egy csomó mindenről, amit írhatnék? Hát persze, hogy igen. Egész jelenetek játszódtak le a szemem előtt, olyan élményekkel gazdagítva az elmém, amit egyébként sosem élhetnék át. És a tudat, hogy minden egyes alkalommal el kell szakadnom ezektől az ábrándos képektől, nagyon elszomorító. A valóság valahogy mindig szürkébb a képzeletemhez képest. ott a színek annyira élénkek, a nap sugarai ahogy megcsillannak a vizes fűszálakon, mintha apró kis gyémántokkal lenne díszítve a talaj.

De tartom magam a valóságos terveimhez. Végzem az érettségivel és akkor szabadjára engedem a fantáziám szüleményeit, hogy azt tehessék amikre születtek! egy történet részei legyenek!

"A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek."

/Lutz Van Dijk/

Szar az élet..szokj hozzá!

Úgy néz ki a hullámok összecsaptak a fejem felett. A b-tervem is meghiúsult. Persze nem azért mert meggondoltam magam, hanem mert ismét megváltozott az oktatási rendszer és szépen vonogatják meg a plusz pontok mennyiségét, hogy minél kevesebb ember mehessen a felsőoktatásba. Mert jobb ha az ember buta marad ugyebár. Ez egyszerűen felháborító. És akkor csodálkoznak, hogy minden fiatal inkább külföldön próbál szerencsét, hát íme a válasz.:)

De nem baj adtak nekem c-tervet. Még jó hogy a magyar abc elég hosszú, és sok van még a tarsolyomban:)

Szóval ha vége ennek az egész érettségis banzájnak akkor jöhet a nyár és belevághatunk a nagyvilágba:)

Ott lesznek a gyerekek, akik teljesen szét fognak minket szedni, de úgy érzem, hogy meg fogja érni, mert imádom őket és mindig tudnak egy-egy mulatságos, vagy boldog pillanatot okozni. És nem mellesleg a későbbiekhez nagyon jó tapasztalat szerzés lesz ez a hat hét nyáron. Szeptemberben meg irány kiskutyámmal a terápiás tanfolyam, hogy év közben se nélkülözhessük a gyerekek társaságát.

"Kergesd az álmod, ennyivel tartozol magadnak,
És meglátod, egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy!"

/DSP Bradaz/