Tegnap előtt először felháborodtam és csalódott voltam. Tegnap már csak szomorú. Most, most már bele törődött. Elvégre nem szabhatom meg másnak mit tegyen. Persze ha reálisan gondolkodom előre, akkor nem lovalom bele magam hiú ábrándokba a jövőt nézve.
- Mégis mit vársz? egyszer minden elmúlik és tovább áll. Végül is erről szólt az életed, nem? Az emberek jöttek, egy ideig itt voltak, aztán tovább álltak. De te, mindig reménykedtél, mindig bíztál, hogy egyszer majd végre nem kell attól félned, hogy, akit megszerettél, tovább áll.
Te, és a végtelen naivitásod. Ez a te nagy problémád.
- Talán, igazad van. Talán, tényleg bele kell törődni abba, hogy semmi sem tart örökké.
"A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot."
/Honoré de Balzac/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése