Korábban már megakartam írni, de még kellett pár nap, amíg feldolgoztam az eseményeket. IGEN. Megcsináltam! Benne vagyok a csapatban. Ott leszek az egy hónapos szakmai gyakorlaton, Hollandiában. Az öröm, ami még most is elönt egy-egy pillanatban, leírhatatlan. Én, akin eddig átok ült, most megtörte azt. Belekezdtem valamibe, végig csináltam és küzdöttem érte. Sikerült. Végre megvan. Az első lépést megtettük, most jöhet a második. A terv egyszerű, ésszel cselekszünk, visszafogjuk magunkat és nyár végére meglesz az a szépséges lapitopi, amiről már hosszú-hosszú évek óta álmodozom. Nem mondom, éjt nappallá téve fogok dolgozni, de meg fogja érni a sok munka....valahogy ez a bejegyzés nem akar megszületni, na de most megírjuk de tényleg!
Szóval megvolt az első tábor. Jaj, a gyerekek. Még mindig imádom őket. Sose lesz gyerekem! Azt a pánikot, amit át kell élni minden pillanatban. Túl erősek a védő ösztöneim, én ezt nem bírnám idegekkel. Inkább maradok a kutyáknál. Vagy még öregszem sok-sok évet, míg csitulnak bennem az "indulatok". Egyébként megint tanultam önmagamról valamit. Nagyon érzelmi személyiség vagyok, és az én drágáimat viszem magammal mindig, mikor épp egy-egy érzelem erős bennem. Az utolsó napon hisztis voltam, mivel az előző éjjel vihar tombold és drága egyetlen virágszála fölött kellett őrködnöm. No, meg is volt az eredménye, a gyerekek is engedetlenek és szemtelenek voltak. Ezért szeretem ezt a munkát, főleg most. Most egyfajta önmegismerő időszakom van, most taposom ki az utam ösvényét, és végre jó irányba haladok. A dolgok pozitív irányba változnak. A sok kudarc most már inkább tanulság, mint balszerencse. Tudom, hogy mit akarok az élettől, végre vannak terveim. Kezd megjönni az önbizalmam, sokkal magabiztosabbnak érzem magam. A külsőmmel is elégedett vagyok, főleg, hogy ez az első nyár, mikor intenzíven és szépen barnulok. Kiegyensúlyozottnak érzem magam, ami sosem volt elmondható rólam. Most megszűnt az állandó görcs és aggódás egy-egy dolog miatt. Egyszerűen jól érzem magam a bőrömben. Minden napra jut legalább egy olyan eset, hogy valaki, teljesen idegen emberrel kedves vagyok. Segítek ha kell, vagy csak okozok pár örömteli pillanatot. Nem is gondolná az ember, mennyire hálásak tudunk, mi emberek lenni egy kedves, segítőkész szóért.
"A siker titka abban rejlik, hogy eggyel többször kell felállnod, mint ahányszor elesel."
"Ha valakit megajándékoztunk mosollyal: ajándékot adtunk saját magunknak is."
