Filmajánló: Soul Surfer

Tegnap estefele böngésztem az interneten a kedvenc online filmnézős oldalamon, mikor rábukkantam erre a gyöngyszemre. Már korábban találkoztam ezzel a filmmel, és minden létező információt megtudtam róla, de úgy tudtam, hogy még nem volt meg a premiere. Ehhez képest a neten már DVD minőségben nézhető volt. Bár hajnali kettőig fent voltam, de azt hiszem, mindenképp megérte ezért a filmért. 

(A film plakátja)

A történetről:

A 13 éves Bethany Hamilton családjával a Hawaii-szigeteken, Kauaiban él. Egész addigi életét a szörfözésnek szenteli. Különlegesen tehetséges ebben a sportban. Minden álma, hogy profi szörfös legyen, ami felé igen jó úton halad. Egy nap, egy kis baráti szörfözés tragikus véget ér, mikor cápa támadás éri a lányt. Túl éli, de az egyik karját elveszíti. Ezután tanulja meg Bethany, hogy ha kitartó, bármire képes lehet. Végül ismét visszatért a vízre, és újból szörfözni kezd, ezzel pedig, utat mutat a hozzá hasonlóaknak. Mégpedig, hogy akarat erővel bármire képes lehetsz. 

(Bethany Hamilton)

A film alapját egy valós esemény adta. Betheny Hamilton valóban él, és az ő életéről szól ez a film. Arról, hogyan állt talpra a baleset után, és vált profi szörfössé, és egyben a hasonló sorsúak nagykövetévé. 

(Bethany Hamilton és az őt alakító AnnaSophia Robb)

Saját élményem erről a filmről, nem önthető szavakba. Azonban nagy részben át tudtam érezni azt, milyen volt Bethanynak szembesülni azzal a ténnyel, hogy az álma, hogy profi szörfössé váljon szertefoszlik. Bár jómagam nem vesztettem el semmilyen testrészemet (most gyorsan le is kopogom), de én is szembesültem a ténnyel, hogy a sportolást jobb lenne abbahagynom az egészségem érdekében. Csak most, ezután a film után jöttem rá, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert az a pár műtét, amin keresztül mentem, csöppet sem volt annyira tragikus, vagy fájdalmas, mint, amit ez a lány élt át. És ő velem ellentétben nem adta fel. Nem hagyta, hogy az akadályok útját állják. Tehát a tanulság számomra, bármi is történjék a 

jövőben, akarat erővel és kitartással bármire képes vagyok!

(A film trailere)

I love SHOPPING!!!

Ma ismét becéloztam magamnak egy vásárlást. Lehet lassan kezdem túlzásba vinni a ruhák gyűjtögetését, de azt hiszem, megszállott lettem. Muszáj hetente legalább egy valamit beszerezni. Folyton csak az jár a fejemben, hogy, de még annyi mindenre van szükségem. Ez van, ki jött rajtam a NŐ! Most kezdem azt érezni, hogy felnövök, és ehhez hozzá járul az is, hogy fontos nekem mit veszek fel. (Bevallom őszintén, iszonyatosan hiú lettem az elmúlt két hónapban.) Hogy zavar-e? Nem, sőt, istenien érzem magam. Végre felszabadultan tudok úgy sétálni az utcán, hogy nem attól rettegek az emberek azért néznek meg mert valami nem jó rajtam. Egyszerűen új külsőmmel ezerszer jobban érzem magam és tudom, hogy jól nézek ki. Tudom, ez most olyan egoistán hangzik, de az, hogy én ilyesmit kimondok, elég nagy szó. Erősen önkritikus vagyok. Állandóan azon stresszeltem magam ezidáig, hogy jól nézzek ki, ne legyek kövér...(hozzáteszem az elmúlt egy évben egyszer voltam 50 kiló felett, egy 6 hónapos intenzív hízó kúra után.)szóval az állandó, vékony akarok lenni és max. 49 kiló mániám kicsit az agyamra ment. Emellett állandó bajom volt a hajam színével. Nem is tudom hány féle barna árnyalatot próbáltam ki az elmúlt másfél évben. Minden esetre a hajamnak kicsit betett a sok festés, és tessék végül a vörös mellett horgonyoztam le, mert az tetszik, az olyan szabadságot jelentő számomra. 

És mivel mentem még az emberek idegeire? Hát kérem szépen az istenért sem találtam magamra olyan kis méretű ruhát, ami nem lógott rajtam. Érdekes. Főleg úgy, hogy mostanság sem változtam, csupán a hajam lett más színű és persze bő 15 centivel is rövidebb lett. Mégis, bárhová megyek találok ruhát, ami tetszik, jól áll és szeretek is benne lenni. Szóval drága önkritikus sorstársaim. Meg van a megoldás. Lásd más szemmel a dolgokat és minden szebb lesz. 

És akkor most elmesélem milyen élményben volt a mai napon részem. Sajnos a nadrágokkal hadilábon állok. Már lassan másfél éve kajtatok olyan naci után ami szűk szárú, de rám is jött, ugyanakkor a legkisebb csípő mérettel is rendelkezik. Ennek oka, a sok évnyi táncolás és a 3 térd műtét. Hatalmas (állítólag) izmos lábakkal rendelkezem, de a derekam és a csípőm elég kicsit, és ez a kettő sajnos általában üti egymást. A mai napon azonban elrángattam anyut a Corvin Bevásárlóközpontba, az ottani New Yorkerbe. És láss csodát találtam kettes darab bársonyszerű tapintású XS-es méretezésű fekete vékony szárú nadrágot. És csodák csodájára épp csak annyira volt bő a csípő résznél, amit egy övvel könnyedén tudok orvosolni, és még a vádlimra is jó volt. Azonban volt rajta egy apró szakadás, úgyhogy visszamentem és kicseréltem egy másik ugyanolyan nadrágra. Az árcédulára (leárazott termék volt) 1500Ft volt írva, amit elég jónak találtam a nadrág márkájához képest. A kasszánál azonban nagy meglepetés ért engem is, és anyut is. A kedves eladó hölgy teljes természetességgel mondta:

- 290Ft lesz.- a nagy meglepettségtől én 2900-at hallottam, így magyarázkodni kezdtem.

- Elnézést! Nem 1500Ft-ra volt beárazva?

- Ha akarja akkor annyira számolom..

- Nem, köszönjük jó lesz .- vágta rá anyu, aki kicsit gyorsabban kapcsolt, mint én.

Kifizettük a 290Ft-os nadrágot és jót nevetve, hogy milyen jó üzletet csináltunk, haza battyogtunk. Szóval, ajánlom mindenkinek A New Yorkert, mert lehet, hogy ti is ilyen szerencsével jártok, mint én.:D

"Ha az esemény véget ér, a kép mindig megmarad, és olyan halhatatlansággal (és jelentőséggel) ruházza fel témáját, amilyen máskülönben sosem sose jutott volna osztályrészéül."

/Susan Sontag/

Csodák már pedig vannak!

Én sem hittem, hogy ilyen lehetséges, de saját magam tapasztaltam, hogy eme ritka jelenség, igenis létezik. Pá bejegyzéssel korábban írtam arról, hogy volt egy álmom, ami nem teljesült. Nos, tegnap kiderült, hogy nagyon is teljesül. Hogy szerencse, vagy a sors akarta így, azt nem tudom ,de piszkosul örülök neki és már nagyon izgatott vagyok.

 És mi a nagy hír? 

Kijutottunk a Világbajnokságra. Igen sikerült. Talán a sors akarta így, vagy a Nagyfőnök. Nem tudom, de biztosan nem véletlenül lépett vissza az előttünk kvalifikált páros. Egy viszont biztos. Most gőzerővel készülünk és oda tesszük magunkat a VB-n. Ez volt az álmom, amit 6 évvel ezelőtt kitűztem célul, és most végre teljesül. Rendkívül izgatott vagyok én is és Bárika is. Most jöttünk haza az edző táborból, ahol két rendkívüli edző vezetési technikájával ismerkedhettünk meg és sajátíthattuk el. Nagyon tetszettek, bár elég nehezen sikerült elsajátítanom a mozdulatokat. A női edzőnk kicsit számomra egyszerűbb vezetési technikát mutatott, így végül az övé mellett döntöttem. Az ő technikája jobban kézre esett és egyszerűbb volt vele Barit irányítani. Most már csak további sok gyakorlás és kitartó küzdelem kell, hogy a célom elérjem és a VB-n jó szereplést nyújtsak. Elvégre a saját országunkat képviseljük.

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani."

/Paulo Coelho/

Újra itthon!

Sziasztok!

Ismét itthon vagyok. Hamarosan jön az élmény beszámoló és egy kis meglepetés, de még ebéd csinálás és bevásárlás. Nagy siker volt a Lasagne, szóval ismét ez kerül ma terítékre, de utána már teljes erőbedobással fogok minden egyes élményt megosztani veletek.

KÖZLEMÉNY!!!

Kedves Külföldi olvasóim!

Sajnos nem tudom a blogjaitokat meglátogatni, mert a szolgáltató egy másik oldalt ad be minden egyes alkalommal. Már nagyon sokféle módon próbáltam. Ha külön belinkelitek nekem a blogotok url kódját, akkor talán sikerrel járok. 

Köszönettel: Hope.

Könyvajánló: Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el!

Ahogy ígértem, itt a legújabb olvasási élményem. Ezt a könyvet már évek óta kerestem és most végre megkaparinthattam a nővérem jóvoltából. 

Hogyan is találtam a könyvet? Hát, be kell valljam először a belőle feldolgozott filmet találtam meg egy videómegosztó oldalon. A film címe eltért a könyvétől (Speak/Beszélj) névre hallgat. A főszerepbe, Kristen Stewartot láthatjuk, akit már mindenki jól ismer az Alkonyat Bellájaként. A filmben van némi nemű eltérés, de ettől függetlenül rendkívül jól átadja az üzenetet. Vagyis azt, hogy Melinda miként dolgozza fel a nyáron történt buli borzalmait. Hogyan sikerül eljutnia oda, hogy beszéljen erről. 

(a könyv borítója)

A könyvben rendkívül tetszett az a kissé szarkasztikus humor, ami Melindának van. Bár úgy tűnik az egész élete tönkrement. Nincsenek már barátai, akire azt hiszi a barátja, kiderül, hogy csak kihasználta. A szüleivel sincs valami jó viszonya, az iskolában nem teljesít jól. Az egyedüli, amiben jeleskedik, az a rajz óra. Mr. Freeman érdekes feladatot ad a diákjainak az évre. Egy szóból kell alkotniuk. Melinda a "fa" szót húzza. először nem érti, mit lehet egy fával kezdeni. Később rájövünk, hogy a fáin keresztül próbálja elmesélni, mi történt vele. A könyv végére kiderül, hogy mi is történt a lánnyal és bár nem oldódik meg minden, mégis úgy érezhetjük, hogy happyend lett a vége.

( a film trailere)

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv és a film is. Elég kevés filmről mondható el, hogy van annyira jó, mint a könyv. Szóval, ez a történet nálam erősen a top 10-ben van és bátran tudom mindenkinek ajánlani. 

Hurrá, nyaralok!!!

Ideje kicsit kitöltenem a hiányom okozta űrt. Ennek egyszerű oka volt. Miután mélységesen elmerültem az önsajnálat és a reménytelenség tengerében, felcsillant egy kis fénysugár. Mégpedig, hogy a kedvenc helyemre mehetek egy kicsit feltöltődni, 8 egész napra. Azóta pedig szüntelenül pörgök, mint egy búgócsiga és pakolok és szervezkedem és mindent csinálok. Egy a bökkenő csak. Mit hagyjak itthon? Mostanság annyi fölsőt vettem, meg mindenfélét, hogy a ruhákkal nagyon nagy bajban vagyok. Igazából mindet elvinném, ki tudja mi lesz érvemmel, de akkor vagy a cipőimet hagyom itthon, vagy a kaját. És valljuk be, ezek is létfontosságú felszerelések. Bár a 4 pár cipő egy hétre lehet, hogy túlzás. Szóval épp két napja válogatom a ruhákat, (bár még nincs olyan, amit visszaraktam) és várom, hogy szombat reggel legyen. Jók a megérzéseim. Úgy érezem, ez az egy hét felejthetetlen élményekkel fog engem gazdagítani. 

Szóval szombattól kövi vasárnapig, nem lesz új napló bejegyzés, de addig még hozok nektek egy érdekes könyvajánlót. 

"Nem baj, ha elveszted szem elől az utat, a lényeg, hogy a célodat nehogy szem elől téveszd!"

/Blue Exorcist c. film/

Uploading!

A tíz napos hawaiiból még van kilenc napom. Ez mit jelent? A kis drága táborban van. Lehet iccakázni, és napközben is egyedül vagyok itthon. Ma takarítottam és kicsit számolgattam. Csináltam saját készítésű pizzát, ami többé-kevésbé még ízlett is. Aztán úgy döntöttem, ha egyedül kell, hát akkor egyedül hódítom meg a plázákat. Délután, miután mindennel végeztem itthon, elindultam. Először még itt a környéken lévő kisebb butikokat és cipőüzleteket vettem célba. És máris találtam egy jó kis kötött felsőt, ami ilyen tunikaszerű nagy ujjakkal. ez így most elég elképzelhetetlenül lett leírva, de nekem nagyon bejön. Aztán irány a metró és nyakamba vettem a belvárost. Vicces volt, mert a föld alatti járműben, egy fiatal srác ült mellettem és hagyjuk meg, nem nézett ki rosszul . Viszont olyan idegesen dobolt a lábával, hogy majdnem rátettem a combjára a kezem és közöltem vele, hogy nyugodjon már meg. De természetesen amilyen bátor vagyok, ez csak a fejemben játszódott le, kiváltva egy apró mosolyt belőlem.

Aztán megérkeztem. Először azt sem tudtam, melyik üzletbe menjek. Mindenhol nagy nyári leárazások voltak. Én meg gondoltam ,egye fene, oda is bementem, ahova egyébként nem mennék anyagi korlátaim miatt. Bár ezeken a helyeken nem vásároltam, de kivételesen nem is zavart, hogy nem tudom megvenni azokat a ruhákat. Aztán végre találtam egy boltot, ami nekem való volt. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy nem az én méreteimnek való rucik voltak. De nem adtam fel és végül beszereztem egy kardigánt (másfél éve keresek már) és egy pár fülbevalót. ezek után még pár üzletbe benéztem, de a lábam már nagyon fájt. De itt még nem ért véget a nap, még átmentem a kedvenc cipőüzletembe és beszereztem egy cuki rózsa mintás kis nyári vászon cipőt és ettem a kedvenc gyors kajáldámban.

Ezután már nagyon fájós lábakkal úgy döntöttem ideje hazaindulni. Holnap is van még nap. Szóval holnap folytatás, és végre megint csinálhatok finom ebédet. Már előre látom, hány kilóba fog ez nekem kerülni, főleg így nyáron. De mit lehet teni, ha az ember depis, az evés nagyon jó hangulat javító tud lenni.:)

"Én azzal értek egyet, hogy mi teremtjük az életünket. Döntések sorozata vezetett el oda, ahol éppen most tartunk. Naponta több száz döntést hozunk."

/Zelina György/

Fel akarok ébredni ebből a rémálomból!

Ezek a pofonok fájnak. Égetik a bőrömet. A vér íze most keserű, tele fájdalommal. A tegnapi nap, még jobban fájt. Bizonyos fájdalom fokozatok vannak az életemben. A tegnapit ahhoz tudnám hasonlítani, mintha agyonvertek volna és utána még ki is nevettek volna. Megtörtem. Ültem és olvastam a sorokat, melyek éles pengeként szúródtak bele a mellkasomba. Valami nedves csöppent a kezemre. Sírtam. Nem tartott sokáig, talán csak pár percig. De az a pár perc, olyan volt, mint egy haláltusa. 

Látni, érezni, ahogy a földbe tipornak és nem tehetsz ellene semmit, mert a múltat nem lehet visszacsinálni. Megint csalódást okoztál önmagadnak és másoknak is. 

Aztán azt, hiszed van még remény számodra is. Fel lelkesülsz. Másnap csak arra a jóra koncentrálsz, ami segíthet ezt átvészelni. Ahogy az idő múlik, kezdesz elbizonytalanodni. 

- Talán meggondolta magát?- felhívod, hangodban lelkesedés cseng, de közben félsz a végkifejlettől. 

Múlnak a másodpercek, mondatok és szavak hangzanak el. Lecsapod a telefont. Mérges vagy, legszívesebben rombolnál, törnél és zúznál. 

Lecsillapodsz. A harag helyét, most újabb fájdalom hullám veszi át. Nem bírod elviselni, azt hiszed, ez már a vég. Innen nincs tovább. Csörög a telefon. Felveszed, de nem szólsz semmit, talán egy mogorva köszöntést, h a vonal túlsó végén tudják, nem a falnak beszélnek. Hallgatod a szívszaggató monológot. Közben egy könnycsepp gördül le az arcodon. Igen létezik, van a végnél is rosszabb. Amikor tudod, hogy már csak magadra számíthatsz. Szemebe nézel a rideg valósággal. 

A világ komor és sötét. Középen ott állok én egymagam. A szemembe reflektor világit. Pásztázom a körülöttem lévő sötétséget. Fény után kutatok, valami olyat keresek, amiben megkapaszkodhatok. néha fel-fel pislákol egy halvány fénysugár, de épp mikor elkapnám, tovaszáll, eltűnik. 

egy ideig próbálkozom, aztán rájövök, abba kell hagynom. Ennek a mesének sosem lesz happyend a vége, így jobb nem ellenállni, csak egyszerűen sodródni és elviselni, túlélni az erős áradatot.

"Az igazi, nagy fájdalomban, az igazi elesés után nem lehet sírni. Csak nézni lehet meredten az ütések zöld foltjait, a lélek véres sebeit és imádkozni lehet a megváltó könnyért. (...) Az igazi könnyek, a fájó, keserű könnyek a szív körül vannak. Ha ki lehet sírni őket, ha sokára is, ha lassan is, megkönnyebbül az ember. A könny elmossa a fájdalmat, lehűti a sebet, elzárja a vérzést... Ha azonban nem lehet, ha csak gyűlnek, keserednek, előbb vagy utóbb beléjük fullad a szív."

/Bozzay Margit/

"A magány fontos túlélő mechanizmus. Az anyatermészet szándékosan beledrótozta a magányérzetet az emberi agyba, hogy a fájdalmat, melyet ez az állapot okoz, megtanuljuk elviselni."

/Louann Brizendine/

Egy álom, ami nem teljesült...

Pozitívan álltam hozzá. Tényleg. Én úgy akartam. Olyan magabiztos voltam. De úgy tűnik, az élet másképpen gondolta. Erre a versenyre gyúrtunk öt éve. Ma volt a finálé, ha megcsinálom, Szeptemberben irány Hollandia és a Világbajnokság.  Emlékszem az elején mennyire izgatott voltam, és Barka mennyire ügyesen száguldott és figyelt. Most meg ismét egy lejtőn gurulok lefelé, Barika meg nem érti mi van. Nem voltam ott agyilag, csak, mint egy szellem. Teljesen el voltam a saját bajaimmal foglalva, és nem figyeltem rá. Ennek meg is lett az eredménye. Én teljesen szétszórt voltam, és nem adtam megfelelő utasításokat neki,aminek majdnem kisebb "tragédia" lett a vége. szerencsére nem lett nagy baj, és remélem ez egy hét múlva is így lesz. Ami pedig az álmunkat illet, elszállt...

"A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed."

/Tkyd/