Ma ismét becéloztam magamnak egy vásárlást. Lehet lassan kezdem túlzásba vinni a ruhák gyűjtögetését, de azt hiszem, megszállott lettem. Muszáj hetente legalább egy valamit beszerezni. Folyton csak az jár a fejemben, hogy, de még annyi mindenre van szükségem. Ez van, ki jött rajtam a NŐ! Most kezdem azt érezni, hogy felnövök, és ehhez hozzá járul az is, hogy fontos nekem mit veszek fel. (Bevallom őszintén, iszonyatosan hiú lettem az elmúlt két hónapban.) Hogy zavar-e? Nem, sőt, istenien érzem magam. Végre felszabadultan tudok úgy sétálni az utcán, hogy nem attól rettegek az emberek azért néznek meg mert valami nem jó rajtam. Egyszerűen új külsőmmel ezerszer jobban érzem magam és tudom, hogy jól nézek ki. Tudom, ez most olyan egoistán hangzik, de az, hogy én ilyesmit kimondok, elég nagy szó. Erősen önkritikus vagyok. Állandóan azon stresszeltem magam ezidáig, hogy jól nézzek ki, ne legyek kövér...(hozzáteszem az elmúlt egy évben egyszer voltam 50 kiló felett, egy 6 hónapos intenzív hízó kúra után.)szóval az állandó, vékony akarok lenni és max. 49 kiló mániám kicsit az agyamra ment. Emellett állandó bajom volt a hajam színével. Nem is tudom hány féle barna árnyalatot próbáltam ki az elmúlt másfél évben. Minden esetre a hajamnak kicsit betett a sok festés, és tessék végül a vörös mellett horgonyoztam le, mert az tetszik, az olyan szabadságot jelentő számomra.
És mivel mentem még az emberek idegeire? Hát kérem szépen az istenért sem találtam magamra olyan kis méretű ruhát, ami nem lógott rajtam. Érdekes. Főleg úgy, hogy mostanság sem változtam, csupán a hajam lett más színű és persze bő 15 centivel is rövidebb lett. Mégis, bárhová megyek találok ruhát, ami tetszik, jól áll és szeretek is benne lenni. Szóval drága önkritikus sorstársaim. Meg van a megoldás. Lásd más szemmel a dolgokat és minden szebb lesz.
És akkor most elmesélem milyen élményben volt a mai napon részem. Sajnos a nadrágokkal hadilábon állok. Már lassan másfél éve kajtatok olyan naci után ami szűk szárú, de rám is jött, ugyanakkor a legkisebb csípő mérettel is rendelkezik. Ennek oka, a sok évnyi táncolás és a 3 térd műtét. Hatalmas (állítólag) izmos lábakkal rendelkezem, de a derekam és a csípőm elég kicsit, és ez a kettő sajnos általában üti egymást. A mai napon azonban elrángattam anyut a Corvin Bevásárlóközpontba, az ottani New Yorkerbe. És láss csodát találtam kettes darab bársonyszerű tapintású XS-es méretezésű fekete vékony szárú nadrágot. És csodák csodájára épp csak annyira volt bő a csípő résznél, amit egy övvel könnyedén tudok orvosolni, és még a vádlimra is jó volt. Azonban volt rajta egy apró szakadás, úgyhogy visszamentem és kicseréltem egy másik ugyanolyan nadrágra. Az árcédulára (leárazott termék volt) 1500Ft volt írva, amit elég jónak találtam a nadrág márkájához képest. A kasszánál azonban nagy meglepetés ért engem is, és anyut is. A kedves eladó hölgy teljes természetességgel mondta:
- 290Ft lesz.- a nagy meglepettségtől én 2900-at hallottam, így magyarázkodni kezdtem.
- Elnézést! Nem 1500Ft-ra volt beárazva?
- Ha akarja akkor annyira számolom..
- Nem, köszönjük jó lesz .- vágta rá anyu, aki kicsit gyorsabban kapcsolt, mint én.
Kifizettük a 290Ft-os nadrágot és jót nevetve, hogy milyen jó üzletet csináltunk, haza battyogtunk. Szóval, ajánlom mindenkinek A New Yorkert, mert lehet, hogy ti is ilyen szerencsével jártok, mint én.:D
"Ha az esemény véget ér, a kép mindig megmarad, és olyan halhatatlansággal (és jelentőséggel) ruházza fel témáját, amilyen máskülönben sosem sose jutott volna osztályrészéül."
/Susan Sontag/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése