2010. november 23., kedd

Barát

Igencsak tág fogalom. Egy szó, ami sokkal többet jelent, mint azt sokan gondolják. Mindenkinek mást jelent. Van, akinek sok barátja van, de egyikük sem kiemelkedő, van, aki minden barátját igaznak tekinti, léteznek érdek barátok, akik jól jönnek ha bajba kerülsz. Számomra azonban a barát, nem ezt jelenti. A barát az, akit ha kell az éjszaka közepén is felhívhatsz és nem csapja rád a telefont. A barát az, aki felkelt hajnali hatkor, még ha kinyomod a telefont akkor is, mert tudja, hogy fontos, hogy ne késs el egy találkozóról. Barát az, aki, ha mégis elkésel, csak mosolyog és nem várja, hogy mentegetőzz. Ha kell hullafáradtan is, de elmagyarázza a számodra érthetetlen matekpéldákat is, mert tudja, hogy az életed múlik a következő dolgozaton. Ha mégsem sikerül, melletted áll és elhiteti veled, hogy legközelebb tényleg eléred az elérhetetlent és lám sikerülni fog. Segít elhinni, hogy igenis vagy valaki, mert ő ott van, ha csak árnyékként is de mindig ott van mögötted támaszként, lelkiismeretként, vagy épp egy kedves mosolyként. A lényeg, hogy az igazi, az egyetlen, akit mindenkinek csak egyszer adatik meg megismerni, akár az igaz szerelmet ott van, és sosem szabad hagyni, hogy egy apró hiba vagy botlás miatt egy ilyen barátság tönkre menjen. Lehetnek hullámvölgyek, de ezeket le kell küzdeni, hiszen annyi közös és boldog emléketek van, amiket nem sodorhat félre egy veszekedés vagy pár hirtelen felindulásból mondott kijelentés. Megbocsátunk sok embernek, életünk során, miért ne tehetnénk meg a legjobb és igaz barátunknak. 

"A barátság két dolgon alapul. Tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van. Mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság." 
/Stieg Larsson/

"Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem." 
/Laurell Kaye Hamilton/

"Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?" 
/Marc Lévy/

2010. november 17., szerda

Szabó Lőrinc: Ébredés

 Sziasztok! 
Tegnap találtam ezt a verset, ismerős lehet az egyik tévé reklámból. Már ott is nagyon tetszett, hozzáteszem ez az egyik kedvenc reklámom, ezért most kirakom ide is. Nem állok itt neki elemezni, mert az ilyenben nem vagyok jó, egyszerűen csak, számomra egy gyönyörű vers.:)


Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet...Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Itt van hozzá a vidi is:)

2010. november 7., vasárnap

The last song - Az utolsó dal

Tegnap láttam, és azóta is eksztázisban vagyok tőle. Egyszerűen gyönyörű film. Miley Cyrus nekem nem a kedvenc színészem, de ez az alakítása tetszett. Persze a kedvencem akkor is a kis srác (Bobby Coleman), nagyon megindító alakítást nyújtott számomra. Teljesen bele tudtam magam élni a helyzetbe, amit ők éltek át és egyszerűen képtelen voltam elszakadni a filmnézésétől. Következő lépésben el kell olvasnom a könyvet, mert az mégis csak több mindent tartalmaz tartalmilag és érzelmekben is. Csak ajánlani tudom mindenkinek, őszintén szólva nekem az ilyen típusú filmek a kedvenceim. Sajnos a tapasztalatom azt mutatja, hogy túlságosan sok már a nyálas romantikus, happyenddel végződős film, meg a sok idióta vígjáték. Ez a film valahogy elgondolkoztatott, volt mondanivalója és úgy gondolom másoknak is hasonló tapasztalata van e filmmel kapcsolatban.
Emellett volt még szerencsém Nicholas Sparks, aki történetesen az eredeti művet írta, pár másik művének filmfeldolgozását is látnom. A Séta a múltban egy kedvenc számomra, amit csak nagyon nehezen sikerült megnéznem, mert valami mindig közbejött, de aztán végül sikerült és nagyon odavoltam a filmért. Mandy Moore nagyot alakított ebben a filmben és megmondom őszintén más filmben nem is szeretem nézni, mert ebben annyira tetszett játéka. Persze ott van még a Szerelmünk rabjai is, de sajnos azt nagyon régen láttam és nem nagyon emlékszem a filmre, éppen ezért a közeljövőben megnézem és írok róla véleményt, de az eddigi filmek alapján szerintem ez is gyönyörű film lehet. Egyszóval mindenkinek ajánlom, aki igazi, mégis szívszaggató szerelmi történeteket akar olvasni, vagy nézni,esetleg mindkettőt.

2010. november 6., szombat

Filmajánló

Pár napja találtam ezt a filmet és mit ne mondjak lenyűgözött. A legjobb barátnőm pont másnap mondta, hogy a könyvet ami alapján a film készült, elolvasta és nagyon bejött neki. Megnéztük és másnap jött a másik két rész. Eszméletlen. Mindenkinek  csak ajánlani tudom, aki bírja az erőszakot, vért és az igazság leleplezését. A Tetovált lány pont ilyen film.

A Tetovált lány

A lány, aki a tűzzel játszott

A kártyavár összedől