Ma elpattant a cérna. Valamit nem jól csináltam, csinálok az elmúlt hónapokban. Egyszerűen nem működnek a dolgok úgy, ahogyan szeretném. Hová lett a türelem, a motiváció, a jövőkép. Álmaim voltak. Tervek, amiket meg akartam valósítani. Mégis önmagam ellen harcoltam egész végig. Hogyan tud az ember úgy változtatni, hogy tudja, jó irányba halad-e? Azt hittem, változtam, pozitív irányba, de nem. Ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint évekkel ezelőtt. A különbség csak az "áldozatok" között van. De most vékony a jég, amin táncolok. Sokkal könnyebben találhatom magam a baj kellős közepén, ahonnan már nincs vissza út, mert ugye ami történt, az megtörtént. Nem lehet visszamenni az időben, hogy minden rossz lépést semmisé tegyünk. De akkor mégis hogyan változzam? Minek, vagy kinek a befolyása lenne elegendő ahhoz, hogy végre ne önmagam ellen harcoljak. Ennyi kellene csak, elengedni azokat a dolgokat, történéseket, amik egy helyben tartanak, de erre egyedül nem vagyok képes. Olvashatok rengeteg könyvet, nézhetek meg sok filmet, vagy eljárhatok jóga tanfolyamra, ha egyszerűen nem találom azt a bizonyos motivációs forrást, ami képes végigvinni ezen az "El Camino-n"...
"A lelkifurdalás annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez. Jó cselekedetek után is van lelkifurdalás; a szokatlanság teszi, ami kiemeli őket a régi környezetükből."
/Friedrich Nietzsche/
