Remények. Piszok, kis gondolatok, melyek vágyakat, álmokat, és célokat szőnek. Azt hiszed végre elkezdheted tervezni a jövődet. Elhiszed, hogy annyi szenvedés után, végre mégis csak lehetsz valaki. A dolgok kezdenek összeállni, a gépezet olajozottan működik. Elkezdesz gondolni rá...ismét. Talán rosszul teszed, de az a kevés kis emlék, ami hozzá köt, mosolyt csal az arcodra minden egyes pillanatban, amikor eszedbe jut, hogy aztán átkozhasd magad, amiért hagytad elmenni és képtelen vagy magad rávenni, hogy ismét megkeresd. De ezek a gondolatok mellékesek, hiszen boldog vagy. Ismét sikerült egy látszat képet felépítened. Megint vannak "barátaid", a munkádban sikeres vagy. Az iskolának mindjárt vége, és te a végére értél.
Aztán egyszer csak hiba csúszik a gépezetbe. Egy apró kis pihe, és minden felborul. Az álmok szerte foszlanak, a vágyak tova szállnak, a célok pedig semmissé válnak. Megint pofára estél. Kemény az aszfalt, túlságosan is. Felülsz. A kezed remeg, a könnyek izzó lávaként csorognak le az arcodon. a távolba nézel, és látod, ahogy minden elúszik...ismét. Nem érted, hiszen most olyan keményen küzdöttél, miért nem sikerült? Valóban ilyen könyörtelen az élet? Miért pont veled történik? Mindig ugyanaz a forgatókönyv...kezded unni. Eleged van, fel akarod adni. De nem teszed. Megrekedsz. Letörlöd a könnyidet és felállsz. Veszel egy mély levegőt, és bezárkózol, ismét. Nem hagyod magad többet becsapni. Megfogadod, hogy nem hiszel többet semmilyen tündérmesének. Aztán alszol rá egyet. És ismét visszatérsz. Megint álmodozol, bízol és reménykedsz. Ez vagy te a végtelenül naiv kis hercegnő, aki még mindig azt hiszi, hogy létezik a szőke herceg fehér lovon, és a mesék is boldogan érnek véget, ahol a jó mindig győz és megkapja jutalmát, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését. Várj csak! Egyszer úgy is szembe kell nézned a komor valósággal! Addig pedig....jó szórakozást!
"Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?"
/Koncz Erzsébet/
"Az álom előnye a valósággal szemben, hogy nem kell róla lemondani, megtarthatja az ember haláláig, vagy amíg akarja, vagy előveheti agysejtjeinek rejtett zugaiból, hogy szemhéjai mögött élni kezdjen."
/Kozma Mária/
