Időnként kicsit feltolódik minden. Ilyenkor már csak egy apró szikra kell, hogy lángra kapjon az egész kóceráj. Igen, ilyesmi az mielőtt jön a mumus. A roham, amiból egyszerűen csak nem tudsz szabadulni, mert megbéklyóz, és szinte megfojt teljes egészében. Már készültem rá, csak nem tudtam, hogyan lehetnék túl rajta. Napok óta esznek a gondolatok, felesleges aggodalmak. A sok mi lesz ha...? vagy a mit fognak gondolni, ha? kezdetű mondatok. Koncentrálj. Tereld el a figyelmed. Feladatod van! Határidőd van!
De belesüppedek. Megint. Ellepi az agyam a sok maszlag és félelem. Nem akarok felkelni, nem akarok kimenni az ajtón.
Végül megteszem, de ez már csak afféle tűzoltás. Vagy épp olaj a tűzre.
Először csak belekúszik a fejembe. Kiver a víz. Izzadok. A szívem úgydobog, mintha futnék. A levegő ki-be jár, de az idő és az érzékelés megszűnik. Végül kizökkenek. Megjött, hangosan az Ember. Az én Emberem. Sok a gond. Ő is szorong, de látja rajtam, h valami nincs rendben.
Beszélgetünk. Jót tesz. Kicsit megnyugszom. Sétálok egyet. Felhívjam? Nem akarom, megint ugyanott fogunk kikötni. Talán most nem. Nem hozom fel a témát. Nem kell sokat beszélni. Felhívom. Jól alakul. Normális tarsalgás. Le kell tennie. Visszahív. Bár ne hívott volna. Baljósan vontatott a beszélgetés. Feldobja. A témát. Kezdődik. Nem szabad beleállni. Provokál. Nem bírom ki. Kiver a víz. Izzadok. Elmondom. Van véleményem. És akkor megváltozik a forgatókönyv. Mit tegyek? Nem értem. Jól értem? Nem ismerem. Nem ismer. Kicsoda ő? Miért csinálta?
Állok az asztálnál remegek mint a kocsonya. Kinyomom a készüléket. Nem kell közönség. Leroskadok a földre és zokogom. Egyedül. Megrémülve. Összetörve.
Rohamok. Nem mindig ugyanolyanok. Van amiben belefullad az ember de utána, olyan mintha felszabadult volna. Azok bár nagyon ijesztőek, de nem olyan zavaróak. És vannak ezek a nyomasztó, napokig elhúzódó fokozatosan felépülő apró kis dinamitok. Ilyenkor órákig csak ülök és próbálok rajta túllépni. Most te váltottad ki. Az utolsó három mondatod. Trigger. Furcsa. Holnap talán egy piros kabát, vagy egy furcsa tekintet. Nem tudom összerakni. Magam.
