2012. július 14., szombat

Broken hearted girl

Nos, igen. A dolgok nem úgy alakulnak/tak, ahogy én azt elterveztem. Nem ő volt a Nagy Ő. És én sem voltam a Nagy Én, gondolván, hogy a találkozó óta hallgatunk mindketten, mint a sír. Most megint kicsit belefáradtam. Minden alkalommal kiadsz magadból egy darabot, amit már sosem kapsz vissza, és mikor rájössz, hogy megloptak, vérző sebbel haladsz tovább, keresvén azt, aki majd visszaadja az elejtett darabkáidat. Nem hibáztatom, nem történt semmi komoly, sőt tényleg nem, mert csak beszélgetés volt a javából, de én őszinte voltam, elmondtam a hibáim és a jó dolgokat. A terveim az álmaim. Ijesztő lenne tán a céltudatosságom?
Megint átvertek. Nem akarok vele beszélni. A kötelék, ami végre kezdett kialakulni, egy szempillantás alatt szakadt el. És pont ő. Ő támadt hátulról mellbe. Ismét. Én nem akartam, hogy ez történjen, megint talált fontosabb embert, közösséget, mint a saját családját. Komolyan azt gondolod, hogy az élet problémáit ráfoghatod erre? Ha nem bírunk egymás mellett létezni, akkor azt nekünk kettőnknek kellene megoldani, és nem holmi ismeretlen embereknél kellene keresned a választ. Gyűlölöm azt az embert. Elvette azt, ami sohasem volt az enyém. Kihozza belőlem a rosszat. Ha látom, gonosz akarok lenni, egy varázslény, aki megátkozza, hogy csapások érjék egymás után élete végéig. De nem teszem. Mosolygok, mint egy jó kislány és viccelődöm. Belül szenvedek, érzem minden egyes pillanatát, ahogy átmegy rajtam. Úgy érzem szétszakadok itt belül, de elnyomom ezeket az érzéseket és rettegve, kétségbeesetten próbálom az álmaimat megvalósítani. Ha másként nem, hát majd egyedül. Elvesztem, csak kóborlok a sötétben, keresvén a saját ösvényemet.
"Tudod, mit jelent az, ha az embernek megtört a szíve? Azt jelenti, hogy a szíved nem egész, ezért nem tudsz igazán semmit teljes szívvel csinálni."
/Larry McMurty/

"A csalódás a legfájdalmasabb tapasztalat, nemcsak a személy miatt, akiben csalódtunk, hanem főképp azért, mert megsebesült bennünk a tisztelet vágya."
/Hevesi András/

2012. július 3., kedd

Summer shopping and other happenings

Nagy a kánikula, majd meg döglöm. Nyertünk családi belépőt az Aqua Worldbe. Már alig várom. No, de a lényeg. Úgy tűnik az én utam már szinte teljesen sínen van. Igen, képzeld még az a bizonyos dolog is, ami miatt hónapról, hónapra siránkozni szoktam. Csak annyit árulok el, vasárnap minden kiderül. Supermannek hívom, imádok beceneveket adni, ő ezt kapta. Pozitívan állok a dolgokhoz, majd ahogy lesz, úgy lesz. Nem kell erőltetni semmit, csak ne hagyjam, hogy a fejem gondolkodjon, és elnyomja azt, amit a szívem súg. Jaj, de költői lettem így hirtelenjében.
Három napos shopping túrát tartottam. Azt hiszem a turi az a hely, ami igazán nekem való. Meglett a teljes ruhatár garnitúra csere. És életemben először hordtam miniszoknyát, és isteni volt. Szóval most van sok-sok miniszoknyám és nyári ruhám, és csajszis felsőm, és egy szép virágos szandibandim. Jó, tudom ez olyan pláza cicásan hangzik, de elgyengültem és kijött belőlem a boltkóros. A tegnapi napot egészében drága nővéremmel töltöttem. Kapott tőlem szülcsinapcsira egy magassarkút, és vett egy papucsot. Jaj a körömlakkokról, meg a szép kis fülbevalóról meg is feledkeztem. Az is lett, és imádom őket. A fenébe, a végén még olyan leszek, mint egy nő. Szép és csinos, és hiú, az már megvolt eddig is. No tehát most már úgy néz ki kerek az élet. És nagyon örülök, hogy a tesómmal eltöltöttük együtt ezt a napot, jót tett nekünk, élveztem minden percét. Volt hiszti, nevetés, veszekedés, és sok-sok lejárt kilométer. Nesze neked heti háromszor egy óra sport. Menj el vásárolni, és egy egész hónapra lejárod a lábad. De megérte. 
És akkor most egy kis dráma. Mi a fészkesistencsapásabosszúállóhadjáratoskoboldötlettől vezérelve éri azt a szerencsétlent minden rossz dolog. De komolyan, már emberek egész családja nem szenved annyit, mint ő eddigi rövid élete során. Nagyon aggódom, és igazából azon kívül, hogy mellette vagyok és támogatom, tartom benne a lelket, semmi más kézzel fogható dolgot nem tudok érte tenni. Tehetetlen vagyok, és ez nagyon nem tetszik. Napok óta, hetek óta csak gondolkodom, osztok-szorzok, és keresem a megoldásokat, de nem, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Pedig olyan nem létezik, hogy valamire nincs megoldás. Mindenre van és én meg fogom találni a módját. Annyit küzdött már az eddigiekért, nem dőlhet össze most ez a kártyavár. 

"Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!"


"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,

És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák."