Nos, igen. A dolgok nem úgy alakulnak/tak, ahogy én azt elterveztem. Nem ő volt a Nagy Ő. És én sem voltam a Nagy Én, gondolván, hogy a találkozó óta hallgatunk mindketten, mint a sír. Most megint kicsit belefáradtam. Minden alkalommal kiadsz magadból egy darabot, amit már sosem kapsz vissza, és mikor rájössz, hogy megloptak, vérző sebbel haladsz tovább, keresvén azt, aki majd visszaadja az elejtett darabkáidat. Nem hibáztatom, nem történt semmi komoly, sőt tényleg nem, mert csak beszélgetés volt a javából, de én őszinte voltam, elmondtam a hibáim és a jó dolgokat. A terveim az álmaim. Ijesztő lenne tán a céltudatosságom?
Megint átvertek. Nem akarok vele beszélni. A kötelék, ami végre kezdett kialakulni, egy szempillantás alatt szakadt el. És pont ő. Ő támadt hátulról mellbe. Ismét. Én nem akartam, hogy ez történjen, megint talált fontosabb embert, közösséget, mint a saját családját. Komolyan azt gondolod, hogy az élet problémáit ráfoghatod erre? Ha nem bírunk egymás mellett létezni, akkor azt nekünk kettőnknek kellene megoldani, és nem holmi ismeretlen embereknél kellene keresned a választ. Gyűlölöm azt az embert. Elvette azt, ami sohasem volt az enyém. Kihozza belőlem a rosszat. Ha látom, gonosz akarok lenni, egy varázslény, aki megátkozza, hogy csapások érjék egymás után élete végéig. De nem teszem. Mosolygok, mint egy jó kislány és viccelődöm. Belül szenvedek, érzem minden egyes pillanatát, ahogy átmegy rajtam. Úgy érzem szétszakadok itt belül, de elnyomom ezeket az érzéseket és rettegve, kétségbeesetten próbálom az álmaimat megvalósítani. Ha másként nem, hát majd egyedül. Elvesztem, csak kóborlok a sötétben, keresvén a saját ösvényemet.
"Tudod, mit jelent az, ha az embernek megtört a szíve? Azt jelenti, hogy a szíved nem egész, ezért nem tudsz igazán semmit teljes szívvel csinálni."
/Larry McMurty/
"A csalódás a legfájdalmasabb tapasztalat, nemcsak a személy miatt, akiben csalódtunk, hanem főképp azért, mert megsebesült bennünk a tisztelet vágya."
/Hevesi András/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése