Gyakran ismételt téma, mégis felbukkan időről időre. Pontosabban csak olyan esetekben, amikor rájövök, hogy nem változott ezen a téren az égvilágon semmi sem. Elfogadás. Sokak számára ez egy egyszerű kifejezés, emiatt vakmerően bárhol merik használni. Pedig ez nem csak egy kifejezés, emögött komoly attitűd formálás is kell, hogy társuljon. De nézzük csak mit is jelent ez a kifejezés rám nézve. Régen azt mondták, zűrös gyerek. Idővel ez a megbélyegzés az antiszociális kifejezésre módosult, most azonban, olyan környezetben, ahol nyitottabb emberek vesznek körbe, elkezdtem rájönni, hogy talán van magyarázat rám. De mi van, ha az ember közvetlen környezete mégsem hajlandó az új, sokkal inkább érthető látásmódot, okot elfogadni, megérteni. Ez szomorú, és a legtöbb esetben, mint ahogy jelen helyzetben is, még csak fel sem tűnik. Hogy mit teszek ilyenkor én? Ezt helyzet és szituáció válogatja. Van, hogy egy bomba robban, máskor csak el akarok tűnni, de legtöbbször szimplán csak elbújok. Ide be, a kis falak mögé, és végig gondolom mik a lehetőségek. Van amikor nincs siker, de nem fájdalmas a kudarc. Máskor, egy-egy egyszerűbb szituáció egészen könnyen áthidalhatóvá válik, de vannak az olyan pillanatok, ahol csak toporgok, és szenvedek. Nem visz előre a lélek, szólni nem tudok, de fáj. És ilyenkor jut eszembe az elfogadás mögöttes tartalma. Mert nem attól fogok valakit elfogadni, hogy lenyelem a rigolyáit és alkalmazkodom azokhoz, hanem figyelek rá, az apró jelekre. Elvégre ketten vagyunk, ha valamennyire is törődünk a másikkal, akkor felismerjük a jeleket, és segítünk. Lehet csak nekem túl nagyok az ez irányú ambícióim, vagy hibás a tézisem az emberi kapcsolatokat tekintve, de hát volt már ilyen a világ történelemben. Régi mottó, ami lassan ismét felüti fejét, miszerint egyedül küzdünk a világ ellen, hát viseljük el az olykori fájdalmakat és küzdjünk amíg lehet, mert a legvégén úgyis egyedül érünk a célba.

"Csak a legszerencsésebbek kamatoztatják a másságukat a tudományok vagy a művészetek terén. Vajon hány színész, zenész, matematikus, informatikus vész el a világ számára az intolerancia süllyesztőjében? És hányan nem lesznek még csak megközelítően sem boldog, társadalomba illeszkedett hétköznapi emberek sem?"

/Kartali Zsuzsanna/

"Szeretteink elutasító magatartásával megbékélni határozottan nehéz feladat. Rengeteg gyakorlást igényel, hogy megbirkózzunk vele. De ha sikerül, sokkal erősebb leszel."

Paul Hauck//