Once

Egyszer...minden mese ezzel a szóval kezdődik. Egyszer valami lesz. Egyszer valami lesz. Egyszer teljesül egy kívànsàg. Egyszer beteljesül egy szerelem. Egyszer minden véget ér.

Az én mesémből hiányzik az Egyszer csak heppiend. Hogyan kérném, ha lehetne? Egyszer teljesülhetne egy kívánságom. Egyszer lehetnék boldog. Egyszer szeretnék vidám, és önfeledt lenni. Egyszer szeretnék pozitív maradni. Egyszer szeretnék egy álmot valóra váltani. Egyszer szeretném, ha megajándékoznának. Egyszer szeretném, ha tudnák valójában mire vágyom. Egyszer szeretnék elmenni...Narniába. Egyszer szeretném, ha valaki értené a világom. Egyszer szeretném megérteni mindenki más világát. Egyszer szereznék látni...a dolgok mögé. Egyszer szeretném érteni a logikát. Egyszer szeretnék olyan lenni, mint amit elvár a világ. Egyszer szeretnék különleges lenni. Egyszer szeretnék sikeres lenni. Egyszer szeretnék végre önmagam lenni.

Egyszer...Talán egyszer, elhiszed, hogy létezem.

" Minden mesében van egy csepp igazság."

/Andrzej Sapkowski/

Something wanna blow out

De ja vu! Hetek óta érzem, kerülget, motoszkál bennem az érzés. Valami régi, mintha ismét bekúszott volna a tudatomba és ott bökdös, piszkál, nap, mint nap. Aztán jött egy gondolat. Az internet ilyenkor jó barát, akár 10 évvel ezelőtti tartalmat is visszahoz, ha éppen arra van szükségem. 2009-ben írtam ezeket a sorokat, most pedig ismét elolvastam. Megannyi érzés, gondolat és emlék jutott róla eszembe. Majd feltettem magamban a kérdést. Miért is hagytam abba? Miért hanyagoltam annyi éven át? A körülmények megváltoztak. Felnőttem. Más lett az elsődleges. Karrier. Szerelem. Önállóság. Felelősség. Ugyanakkor egy dolgot elfelejtettem. Ez volt az a hobby, ami által egy másik világba léphettem. Itt megvolt az a szabadság, aminek köszönhetően, egyik pillanatban a világ egyik felén lehettem, a másikban pedig már a túl felén. Itt nincs emberi ész által felfogható korlát, itt bármit lehet. Időt utazni, repülni, varázsolni, vagy épp mitikus lénnyé változni. Mert az író szabadsága határtalan. Lehet, hogy sosem leszek egy Shakespeare, de ha másnak nem magamnak szeretek írni.

 Furcsaságokat. Kalandokat. Apró kis szösszeneteket. Magamról. A világról. Másvilágról. Gyermek szerelmekről, Szülőkről. Testvérekről. Vágyakról. Konfliktusokról. Szörnyetegekről. Drámákról. Fájdalmakról. Tragédiákról. Boldogságról. Álmokról. 

Talán újból elkezdem. Talán nem. Talán egyszer lesz időm rá. Talán sosem. Talán, ha hagynám, hogy csak megtörténjen, ha nem félnék, ha nem lennék ennyire "felnőtt". 

"Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fűt az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból."

/Ungvári Tamás/