Van az úgy, hogy egyszeriben az ember fogja magát és azt mondja, ELÉG! Egy hete én is ezt tettem. Elegem lett abból, hogy mások hitványsága, nem törődömsége miatt én érezzem rosszul magam. Elegem lett abból, hogy másoktól várjam, hogy ugyanúgy viszonozzák a kedveséket, jó dolgokat, amiket én is megadok. Úgy döntöttem, nincs szükségem más elismerésére, vagy jóváhagyására, ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Nekem kell az életemet irányítanom és jobbá tennem, nem a környezetemnek.
Persze az élet vicces. Amint elhatározod magad, hogy változtatsz, hirtelen nyakadba akasztja mázsás terheit és eléd gördít 4-5 megmászhatatlannak tűnő hegycsúcsot, tesztelve a kitartásodat és az önmagadba vetett hitet. Hányszor álltam már neki, hányszor fordultam mégis vissza. Megijedtem talán, vagy még nem álltam készen, ki tudja. Most érzem a belső erőt, az elszántságot, ami arra sarkall, igenis meg tudom csinálni, azzá tudok válni, ami lenni szeretnék, és nincs olyan dolog az életben, ami megállíthatna. Az életem csodálatos, van egy párom, akit 3 éve sodort mellém az élet, és azóta is kitart mellettem, jóban és bizony a néha elviselhetetlen énem sem tántorította el. Van 4 darab szőrös kis varázslat velünk, akik egytől egyig min-mind külön egyéniségek, és a maguk egyediségével teszik teljessé ezt a kis családot. Van egy munkám amit imádok, van egy szenvedélyem, amit nap, mint nap örömmel tanulok egy szuper tanárral, van egy hobbym, ami több, mint tíz éve boldoggá tesz, még ha néha nem is látszik. Van egy életem, amit szeretek, de ezidáig sosem fejtettem ki, mennyire hálás is vagyok érte. Eddig csak elvártam, akartam, nagyon, de nem tettem érte. Ezt hívják sült galamb effektusnak.
Talán nem egyből de idővel ráérzek a dolgokra és a jó dolgok, maguktól is megtalálnak majd, hiszen az élet apró csodák ezreit rejti, csak vakok vagyunk őket észrevenni.
És egy jó tanács: Attól, hogy valakire haragszol, csak neked lesz rossz, ő ugyanúgy élni fogja az életét, te pedig a saját lelked mérgezed meg!
"Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda."
/Lisa Kleypas/
