Félelem és rettegés Las Vegasban. Kb. ez a film cím illik a mindennapjaimra. Félni, hogy mi lesz. Rettegni, hogy megint jön egy roham és egyedül leszek. Nem lesz senki aki segítsen. Ülni az üres lakásban, és hallgatni a kis hangokat a fejemben. Menj! Indulj el! Maradj! Mi lesz, ha közben rád tör! Itt biztonságosabb!
Mély levegő. Beszív. Kifúj. Valamit tenni kell! El kell indulni, időre kell menni! Ki kell menni. Emberek közé kell menni! Utazni kell metrón, buszon. Mi lesz, ha nem lesz ott senki? Hozzám szólnak. Kérdeznek. Mit kérdeznek? Mit válaszoljak? Mély levegő. Beszív. Kifúj.
Meleg van. Túl meleg. Szívem a torkomban dobog. Menj, ne nézz senkire. Csak menj előre. Mindjárt ott vagy. Ne fuss. Túl feltűnő. Siess. Menekülj. Ismerős mosoly. Mély levegő. Beszív. Kifúj. Vége az órának. Ne húzd az időt. Indulj, menj tovább. Várnak rád. Ne fuss. NE légy feltűnő. Inkább menj haza. Nem érhet meglepetés. Félelem. Fáradt vagy. Alszol. Rosszul. Menekülsz. Álmodban. Ébresztenek. Rosszuk érzed magad. Egyedül vagy. Félsz.
Segítség kell. Vajon mit gondolnak mások? Teljesen bekattantam. Attól még félek. Segítség kell. Meglépem. Megteszem. Úgy érzem cserben hagytam. Azokat, akik fontosak számomra. Nem tudnak semmit. Nem merem elmondani. Mit gondolnak? Ott szeretnék lenni. Része akarok lenni. Félek. Kezdődik. Leteper. Megőrjít. Kicsinál. Mély levegő. Beszív. Kifúj.
"Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, ami aztán szép lassan elpusztítja."
/Závada Péter/
