Célok nélkül az ember elveszett, üres. Ha nincsenek céljaink, előbb vagy utóbb a saját démonaink fogságába esünk és rájövünk, hogy valami folyamatosan visszatart attól, hogy előre lépjünk. Mintha egy ajtó előtt toporognánk amit egy sötét tömeg torlaszolna el.
Láttam olyanokat, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint én. Ismerek olyat, aki szakmai segítséggel él de még mindig nem látja a kiutat a káoszból és ott van a másik példa, aki megtanult felülni a hullámra és áttörni azt a bizonyos ellenállást. Én pedig valahol a kettő között állok. Tudom, mit kellene tennem és időnként el is indulok a jó irányba de végül mindig én vagyok a lepattanó és visszaesem a kiinduló pontra.
Ma valahogy másképp keltem. Mint akit megütött a guta. Persze a szó pozitív értelmében. Azt mondják az első lépés ott kezdődik, ha beveted az ágyad. Ezt a szokást már két-három hónapja elkezdtem kialakítani, de amikor a kispudli házon kívül volt, elhagytam. Most viszont ismét a fedélzeten, így ezzel a lendülettel már ágyat is húztunk. Mosás..mosogatás..tiszta ruhák elpakolása..előre megfőzni..és egyebeket. Minden, ami a mai napra tervben volt, megcsináltam. És azt kell mondjam, iszonyatosan büszke vagyok magamra. Mert magamtól csináltam meg, mert megakartam csinálni.
És most ugorjunk is egy napot. Ahogy az várható volt, ma semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztem, de az igazi sokk csak délután ért. Egy bizonyos pletyka végre körbe ért. Viszont most sok kérdésemre választ kaptam. Egy hatalmas lépést tettem előre a múlt elengedésével kapcsolatban. Rájöttem, hogy engem is lehet manipulálni, nem is kicsit. Megértettem, hogy nem vagyok szörnyeteg. Nem vagyok rossz ember. Viszont sérült igen. A sebeknek most már be kell hegedniük, és végre megtaláltam ezek okát, így gyógyulni is tudok. Mély levegőt vettem. Legyőztem. Nem kell, hogy azaz ember legyek, aminek be akarnak állítani. Nem kell, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Nem kell megfelelnem mások elvárásainak. Nem kell olyasmit magamra erőltetnem ami nem én vagyok. Fejlődnöm kell, hinni önmagamban és elfogadni azoknak az embereknek a tanácsait és javaslatait, akik a legnehezebb időkben is kiálltak mellettem.
Nem vagyok rossz ember. Értékes vagyok. Fasza csaj vagyok. A munkámban és a szakmai életben is sikeres vagyok. Büszke vagyok a sikereimre. Ez én vagyok, és kinyitom végre azt az átkozott ajtót!