Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam, hogy ha felnövök, gazdag ember leszek, aki azt csinálhat, amihez csak kedve szottyan. Akkor kelek fel, amikor akarok, olyan cipőt veszek, ami éppen megtetszik, vagy éppen annyi állatom van, amennyit csak el lehet gyerekfejjel képzelni. Aztán ahogy nőttem ez az elképzelés egyre inkább kezdett szerte foszlani, és helyét egy gyakorlatiasabb, felnőttebb gondolkodásmód vette át. Stratégiát kellett kiépíteni. Hogyan érjem el a céljaim. Hogyan valósítsam meg gyerekkori ábrándjaimat. Nem volt más lehetőség, gazdag amerikai nagybácsi, elveszett hercegi rokon és a lottó megnyerésének híján ideje volt, hogy belássam, magamnak kell megküzdenem azért, hogy célba érjek. Elkezdtem hát ezt a rögös utat járni, hol sikerrel, hol hatalmas bukásokkal, de rajta maradtam. Időnként egy-egy ponton megpihentem, vagy elakadtam egy útkereszteződésben, de mindig tudtam, hogy a magam útját járom, akkor is ha az egész világ szemben áll velem. Idővel már nem egyedül mentem. Majd ketten haladtunk tovább az úton.. De egy ponton megállt. Megijedt talán? A felnőtté válás nem varázsütésre történik, nem lehet előre megmondani melyik nap történik meg. Egyszer csak beléd hasít, és onnantól megváltozol. Már nem menekülhetsz a hibáid előle. Döntéseket kell hoznod, melyek következményeit minden esetben vállalnod kell. Én sokszor buktam bele, mire rájöttem, hogy most már én felelek a tetteimért. De van akinek több idő kell. Van aki egyszerűen homokba dugja a fejét és várja a csodát. Elvégre ha én nem látlak, akkor te sem látsz engem. Hogyan érteted meg vele ezek után, hogy nem lehet egy életet Pán Péterként leélni. Soha országban talán igen, de itt a Földön fel kell nőni!!! Fontossági sorrendet kell felállítani. A kötelezettségeknek eleget kell tenni!! Haladni kell az úton, akkor is ha akadályok állnak előttünk. Az aki megfutamodik, nem jut előrébb. Arról megfeledkezik az élet. Aki küzd, előbb-utóbb célba ér.
Hogy én mit csinálok? Várok...Rá
"Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (...) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat."
/Müller Péter/
