Lehetne ez egy könyv címe is. Lehetne belőle egy jó kis történetet kerekíteni. Egy lányról akit sosem szerettek. Egy lányról, aki világ életében erre vágyott. Csak arra az apró kis érzésre, amely sosem adatott meg neki. Arra, hogy valakinek ő legyen a világon a legfontosabb. Arra, hogy egyszer végre őt lássák, és ne az előítéleteket, ne a papírokat, ne a körülményeket. Egyszerűen csak őt, a csupasz valójában. Írjunk neki happy endet? Megérdemli? Miért ilyen nehéz neki? Mutassuk be? Ismertessük őt, a karaktert ami annyira megfejthetetlen?
Nézzük csak. Hogyan is kezdjük?
Először is kell neki egy háttér sztori. Átlagos gyerekkor, kissé csodabogár jellem. Időnként fura, megmagyarázhatatlan reakciók, ami a környezetből nem feltétlenül vált ki pozitív reakciót. Be kell törni. Viselkedjen a társadalomtól elvártan. Alázzuk meg, okozzunk neki szülői konfliktust. Tegyünk nehézzé a kapcsolatok alakulását. Tegyünk úgy, mintha ufó lenne. Ne értse senki őt és számára is tegyük értelmezhetetlenné az emberek egyetemes nyelvét.
Ezt követően állítsunk nehéz életfeladatokat elé, várjuk meg míg kialakul benne a defekt. Tegyük az életét kudarcok sorozatává. De aztán dobjuk csak bele a mély vízbe. Először hagyjuk lubickolni, kaphat egy fürdőbombát is, hadd élvezze. Higgye csak el, hogy végre sínen van az élete, de közben a medencén ejtsünk pici, apró lukakat, végül hagyjuk, hadd száradjon ki alatta a meder. Meg se várjuk, míg felocsúdik. Dobjuk a farkasok közé. Tépjék a ruháját, marjanak bele a bőrébe, csúfítsák el az arcát. Ezután hagyjuk ott egy kis időre. Várjunk, mit lép. Vajon képes még mindig talpra állni és mosolyogni?Megváltozik. Már nem mosolyog. De talpra áll, és elindul. Szívós kis teremtést alkottunk, meg kell hagyni. Végzetül nézzük meg mit alkottunk. A sebei begyógyultak, és ismét elkezd benne a fény vibrálni. Ugyan kissé halványult benne a vágy, de még mindig ott vannak a bizakodás jelei. Gyanakvó, de a szeretet éhsége kielégíthetetlen.
Vajon hányszor kell még vele játszadozni? Hányszor kell még kigáncsolni, hogy egyszer végre felhagyjon a reménnyel? Hiszen ez egy szeretetlen lány története.
Essen-e meg rajta szívünk? Végül adjuk meg neki, amire a lelke oly régóta vágyik?
Ha az élet csak egy könyv lenne, bizonyára ez a lány is boldog véget érhetne...
"Ha a legszebb érzés kifejezésére nincs szó, akkor nem teljes a világ. Hiába van millió szó, ha az az egy, amelyik a legszebb érzést fejezi ki, hiányzik. Ugyanúgy, ahogy hiába van milliárdnyi ember, ha az az egy, aki ezt az érzést kiválthatná, hiányzik."
/Csitáry-Hock Tamás/
