Nagy bajban vagyok. De tényleg. Még két hét intenzív tanulás van, de már nem nagyon bírom. Éjszakánként megengedem magamnak, hogy a kedvenc könyveimet olvashassam. Most épp az Éjszaka Háza sorozat 5. részét olvasom, aztán pedig vár rám további 15 könyv, amikre év közben a suli miatt nem igazán volt időm. De most nem is ez a lényeg. Az álmaim ismét intenzívek, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt kicsit megint kezdek félni tőlük, mert annyira valósághűek, hogy néha már én magam is elhiszem. Persze általában mire szükségem lenne ezekre az álmokra, régen elfelejtem őket, hála a hatalmas lyuknak, ami ott éktelenkedik a memóriámban.XD
A másik nagy problémám pedig, hogy mindig olyan zenéket kell nekem is találnom, ami elkezd inspirálni. Találtam nagyon jó kis trailer zenéket, amit tanulás közbenre szedtem össze, és nem elkezdett forogni az agyam egy csomó mindenről, amit írhatnék? Hát persze, hogy igen. Egész jelenetek játszódtak le a szemem előtt, olyan élményekkel gazdagítva az elmém, amit egyébként sosem élhetnék át. És a tudat, hogy minden egyes alkalommal el kell szakadnom ezektől az ábrándos képektől, nagyon elszomorító. A valóság valahogy mindig szürkébb a képzeletemhez képest. ott a színek annyira élénkek, a nap sugarai ahogy megcsillannak a vizes fűszálakon, mintha apró kis gyémántokkal lenne díszítve a talaj.
De tartom magam a valóságos terveimhez. Végzem az érettségivel és akkor szabadjára engedem a fantáziám szüleményeit, hogy azt tehessék amikre születtek! egy történet részei legyenek!
"A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek."
/Lutz Van Dijk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése