Na jó. Most már valamit ki kell erre találnom. Egész nap fenomenális kedvem volt, persze ennek Frankie is alapot szolgált. Komolyan az a kisember már megjelenésével mindig mosolyt csal az arcomra. De sajnos ezek az átkozott véletlenek és jelek, mindig bekavarnak. Miért kell mindig annak a bizonyos névnek felbukkania, miért akarja a világmindenség, hogy szenvedjek miatta és mindennap eszembe jusson, mennyire buta voltam, hogy hagytam elmenni....Tegnap nem fejezetem be ezt a bejegyzést. Ahhoz túlságosan fájt.
Most itt ülök, és egyszerűen nem hagyom, hogy a lelkem és a szívem tovább szenvedjen. Megkeményítem magam. Falaim ismét épek és áthatolhatatlanok. Nem gondolok rá. Egyszerűen megtiltom az agyamnak, hogy azt tegye. De, akkor mégis miért fáj itt, mélyen legbelül?
"Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre."
/♥Benina♥/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése