Holnap indulás haza, vissza kis hazába. Négy hét hosszú idő, főleg Barikám és az ismerősök, barátok, és a család nélkül...Háát itthon vagyok. Tegnap már a saját ágyamban aludtam. Egy kiadós alvás után ideje értékelni az elmúlt egy hónapot. Hosszú volt. Elképesztő. Gyötrelmes. Varázslatos. Örök. Talán ezekkel a szavakkal írható le az a sok élmény és kaland amiben részem volt egy idegen országban ez alatt a röpke négy hét alatt. Az emberek mások. mind kinézetre, mind pedig mentalitásra. Irigylésre méltó az a sok jókedv és pozitív életszemlélet, ami ezekből az emberekből árad. És itt tegyük most félre, kinek milyen az élethelyzete. Egyszerűen jobban állnak az élethez, mint mi. Az, hogy sétálok az utcán, és rám mosolyog az idős bácsi az utca másik oldaláról és integetve rám köszön, pedig nem is ismer. Vagy épp szép napot kíván. A busz vezető beszélgetni kezd velem, ha csak én vagyok az egyetlen utasa. Egyszerűen foglalkoznak egymással az emberek. És ez volt az, ami kissé elszomorított ha az itthoniakra gondoltam. Itt ilyen élethelyzettel aligha találkozik az ember, főleg a nagyvárosban. Itt senkit nem érdekel ki vagy és mit akarsz. Csak elmegy melletted, még ha együtt húztátok is le a gimnázium gyötrelmes négy évét is. Kérdezték a gyakorlati helyemen, hogy itt nálunk sokan bicikliznek-e? Vissza fojtott nevetéssel megráztam a fejem. Ahhoz túl veszélyes ez a város. És tényleg. Az utolsó előtti nap, jöttünk haza az iskolából és útfelújítás volt, a busz fogta magát, lehajtott a bicikli útra, de félre állt, mikor szembe jött egy biciklis. Ilyet se lát az ember túl gyakran. A szálláshelyünk egy aprócska város volt Fríziában. Hobbit lakok. Így tudnám a lakóházakat jellemezni. Apró kis kerítés, gyönyörű szép előkerttel és régi tégla házakkal. Egyszerűen meseszép látványban volt részünk, ahogy az épületek között sétáltunk, felfedezve ennek a kis helyiségnek a szépségeit. Ha meg éppen honvágyam volt, vagy a világ összeesküdött ellenem, csak kiültem a teraszra és bámultam a csillagokat az égen. Azokat a csillagokat, melyek otthon is éppen ugyanúgy ragyognak, és valaki ugyanarra gondolva, mint én csak nézi és csodálja ezeket a mágikus kis csillogó fénypontokat a sötét éjszakában. Tanultam újat. Láttam régit. Örültem. Szenvedtem. Változtam. Ez volt nekem Hollandia és Frízia ebben az egy hónapban.
"Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt. Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra."
/Nicholas Sparks/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése