Holnap végre nagy nap elé nézünk. Innen nézve a három év kihagyás kicsit soknak tűnik, pedig még emlékszem az utolsó verseny minden pillanatára. Nem mondom, hogy minden klappolni fog, de egy dologban holt biztos vagyok. Nem fog elvinni a megfelelni akarás. Ha nem jön össze, hát úgy legyen, a lényeg, hogy élvezzük a futamokat és boldogan, örömködve jöjjünk le a pályáról. Persze ez így elméletben jól van kigondolva, de sajnos ismerem magam, és tudom milyen voltam három évvel ezelőtt. Valahogy sokszor nem tudtam megőrizni a hidegvérem, így kizárás lett a vége, amit mély düh és harag követett, majd szégyen érzet, amiért ismételten nem sikerült az önmagamnak felállított követelményeknek megfelelni. Mondhassuk, hogy azóta érettem lettem, formálódott a világlátásom, és kevésbé vagyok maximalista magammal szemben. Iiii...nem is tudom. Erre majd holnap megkapom a választ. Minden esetre és remélem, sőt tudom. hogy jól fogjuk magunkat érezni, legyen bármi is a végkimenetel. Akik fontosak számomra, mind ott lesznek, így a nap már csak nem sülhet el rosszul.
"Ha egy nap nem tartod képesnek magad arra, hogy bajnok legyél, akkor nem a megfelelő dolgot csinálod. Bízok a képességeimben, és igen, az az álmom, hogy bajnok legyek. Ha van egy álmod, harcolnod kell azért, hogy valósággá váljon."
/Felipe Massa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése