Álmodom rólad. Nem minden éjjel. Időnként. Tudod, mikor magányosnak érzem magam. Olyankor megjelensz. Mindig más vagy, de ugyanúgy érezlek. ott vagy velem és meg akarsz védeni. Egy olyan hősként képzellek, amilyen a valóságban nem is létezik, ugye?
A másnap mindig rosszak. Magányosak és rendkívül szomorúak. Ilyenkor úgy érzem, megint elvesztem. Ahogy az évek egymás után telnek el, egyre inkább értelmet nyer a tézisem, miszerint nem létezel. És ha mégis, valami felettes erő, mindig eltérít minket egymástól. Volt már olyan érzésed, hogy valaki hiányzik? Tudod, amolyan, nem tudod ki, de érzed őt. Mintha ismernéd, de mégsem tudsz róla egyetlen emléket sem előidézni. Sem alakot, sem nevet.
Egy dolgot tudok. A szemeid. Azok mindig megmaradnak, mert elveszem bennük. Régebben, mindig úgy képzeltem, hogy életem szerelme vagy kék, vagy pedig zöld szemű lesz. A sok szép szőke herceg. De az álmaimba barna a szemed. Egyszerű barna, mégis különleges. Különböző árnyalatokban látom, hol világosabb, hol sötétebb, valószínűleg a pillanatnyi hangulatomtól függ. És tudod, mit tudok még rólad? Szeretsz irányítani. Sőt, szinte a mániád. Igazi vezér egyéniség vagy. Ugyanakkor velem nem tudsz zöldágra vergődni. Mindig a másik irányba megyek. Titokzatos vagy. Amolyan rossz külső, de valójában egy megmentő típus. Először azt akarod, hogy féljek. Rám ijesztesz. De én látlak, valójában. Kíváncsivá tesz a sötétség, ami benned lakozik. Azt akarod, maradjak távol tőled, de nekem a tiltott gyümölcs a legédesebb.
Nem szeretlek. Csak fájdalmat és hiányt hagysz magad után. Minden reggel, mikor felébredek, zavarosak a gondolataim. Mi volt ez? Ki ez a férfi? Ismerem?
Egésznap töprengek, majd rájövök, hogy semmi értelme, hiszen az álmok, csak a vágyainknak adnak formát és alakot. És ugye nincs semmi, aminél jobban vágynék egy társra, noha a külvilág ennek a szöges ellentét tudja. Miért is hinnék a csodákban? Miért is lenne más ez az év, mint az előző?
Négy év, hosszú idő. Az ember egy idő után beleszokik ebbe az állapotba. Hiszen rájön, a függetlenség szabadságot ad. Nem tartozom senkinek elszámolással. Azt teszek, amihez kedvem van, nem kell máshoz alkalmazkodnom. És ezt az állapotot szeretem. De nem akarok egész életemben. Néha azon gondolkodom, bármit megtennék azért, hogy rád találjak. Aztán eltelik pár nap. Már nem álmodom veled, a hiányod is fakulni kezd, így minden visszatér a régi kerékvágásba. De minden alkalommal, mikor elfelejtelek, mintha az ébresztő órám szólna, megjelensz, hogy emlékeztess, mennyire magányos vagyok.
Szeretlek. Mikor veled vagyok. Éjjel, az álmaimban, akkor számítok. Olyankor vagyok valaki. Van valaki, aki félt és óv a veszélytől. Aki nem hagy el és tudom, hogy bármit megtenne értem. Ezért gyűlöllek ennyire. Mert te csak a fejemben létezel.
"Biztos vagyok abban, hogy sosem megyek férjhez. Ha lenne valaki, aki hozzám való, akihez való vagyok, az igazi, akinek én vagyok az igazi, nem gondolod, hogy már rá kellett volna találnom?"
/Julia Quinn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése