Idővel megtanulod kezelni. Összpontosítasz. Igyekszel mindent az irányításod alatt tartani. De mindig van egy kósza szellő, vagy sugallat, ami magával hozza a baljós jeleket. Bal lábbal kelsz fel. Kettővel. Ingerültebb vagy. Az agyad már tudja, de te még ellenállsz. Feszült vagy. Dolgoznod kell. Figyelni. Nehéz a munka. Nem megy. Elégedetlen vagy. Megint csalódást fogsz okozni. Miért te? Miért te vagy a béna. És ekkor már tudod, hogy nincs vissza út. Az érzés szép lassan be kúszik a tudatod minden apró kis zugába, teljesen behálózva azt. Átveszi az irányítást. Pillanatokkal később már nem te irányítasz. A szabályok ilyenkor nem érvényesek. Csak figyelsz és rettegsz. Ott belül. Eközben kitör belőled az őrület. A pánik. A tested úgy dobálja, mint valami dróton rángatott marionett bábut. A hangok, amelyek torkodból kiszabadulnak, cseppet sem evilágiak. A környezeted halálra rémíted. Pedig te csak ott bent ülsz és félsz. Hosszú percek telnek el, mire ismét önmagad leszel. Mintha a végtagjaid cseppfolyóssá váltak volna. Ismét érzed minden egyes porcikádat, de képtelen vagy őket koordinálni. Csak remegsz, mint a kocsonya. Olyan szaporán veszed a levegőt, mint egy sprinter a 100 méteres olimpiai csúcsdöntés után. Tekinteted szinte még mindig eszelős, szemeid ében feketék a hatalmasra tágult pupilláid miatt.
Szégyelled magad. Kiderült a kis titkod. Ott mindenki előtt tört rád. A semmiből. Félsz. Mit fognak gondolni? Ezután másképp kezelnek majd? Félni fognak tőled?
Eddig azt hittem, jobb a helyzet. Egy ideje már nem volt vészhelyzet. Nagyon. Időnként egy-egy nehéz pillanat megrengetett, de aztán mindig valahogy átlendültem. Az utóbbi pár hét, azonban megmutatta, hogy hiába igyekszem, a jobbik felem nélkül elég elcseszett egy némber vagyok.
Második alkalommal csapott le a szörny fényes nappal nyílt terepen. Nem szeretem, ha látják. Mások. Borzalmas. Átélni. Nekik is.
"A túlélés kulcsa az volt, hogy átvészelje a pánik különböző fázisait, és összegyűjtse az erejét akkorra, amikor a félelem újból a hatalmába keríti."
/J. R. Ward/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése