A napok csak telnek egymás után. Az események történnek. Szinte elveszem a sok munka és tennivaló között. Egy új feladat, amit bevállaltam, ami feladja a leckét, próbára teszi a hitem szinte minden egyes nap. Annyi, de annyi mindent kérdőjelezek meg önmagammal kapcsolatban az utóbbi hetekben. Vajon tényleg olyan rossz ember vagyok? Talán tényleg nevetséges az egész lényem? Megérdemlem. Megérdemlem? Honnan tudom, hogy mi az amit tudomásul kell vennem, és mi az ami csak valaki más problémája, amit rám vetít ki.
Erősen benne agyunk már az őszben, amit én tényleg nagyon gyűlölök. Harmadik éve fogom lényegében túlélni a karácsonyt. Megfogadtam, addig nem fogom tartani ezt az ünnepet, amíg nem találom meg a másik felem. Ez az idén történtek fényében szinte már egy nevetséges fogadalom, de magamnak minek is kellene karácsonyozni. Nézegessem a szép kis fácskát, amit magamnak díszítek, miközben az elcseszett, odaégett sütikéimet majszolgatom és odateszem a fa alá a magamnak vásárolt karácsonyi pizsamát, hogy legalább úgy tűnjön, valaki gondolt rám, még ha az én magam is voltam.
Pedig a hangulatát nagyon szeretem a télnek és a karácsonynak, csak egyszerűen az utóbbi években számomra semmi másról nem szólt, csak arról, hogy még inkább felerősítse bennem a magány érzését. Sokan kinevetnének, ha tudnák, mi azaz egyetlen dolog, amit én kérnék a "Jézuskától", ha ez így működne. Egy nagy és meleg ölelést, egy meleg mosolyt, az érzést, ha biztonságban vagyok valaki mellett. Ezt kérném most, jövőre és a következő hetven évre kiterjesztve. Persze nagyobb esély van arra, hogy egy oroszlánkirályos pizsamát kapok, de azért lehet a csodákban reménykedni, nem?
Vagy szimplán csak felejteni? Ezt is lehetne kérni. Szeretném ezt az évet csak elfelejteni, mindent és ő vele kapcsolatban amit csak lehet. Mert ez az átkozott érzés minden éjjel megkeserít. Hónapok teltek el, basszus verném ki a fejemből ezt a sok szart. A 4 éves történetet miért tudtam lezárni? Miféle beteg játék ez, ha? Univerzum! Valaki hall engem odafent? Miféle büntetés akar ez lenni, ha?
Légyszi!!! Csak egy apró kis csodát szeretnék. Tényleg. Ígérem, utána egy életre csöndben leszek. NE legyetek már ilyen szívtelenek. Nekem is jár a happy end. Plíííz...Ígérem, hogy jó kislány leszek!
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése