Három hónap...ennyi ideje toppant be Ő az életembe. Ennyi idő után már látok sok mindent, amit az elején az ember egyszerűen képtelen, mert annyira hevesek az érzelmei. Az utóbbi hetekben kifejezetten nehéz volt velem. Előjött egy olyasfajta bizonytalanság belőlem, amit utoljára Nálad éreztem. A rettegés attól, hogy nem vagyok elegendő. Miért hasonlítgatom magam az ő múltjához? Miért borulok ki azon, hogy a szentségit, de szép nő volt a múltjában. Biztosít. Minden alkalommal. Látom rajta a tanácstalanságot, hogyan bizonyítsa be, hogy az életének azon időszakát lezárta. Tudom, hogy néha az idegeire megyek és időnként még a féltékenykedés is kibukik belőle... de hidd el egy ilyen férfi mellett, mint Ő...Istenem de helyes gyerek. Szeretem néha csak nézni őt és minden alkalommal ismételten beleszeretni a pillantásába és a mosolyába.
Az elmúlt három hónapban sok minden ki is derült. Róla. Rólam is. Például számomra is meglepő, de nem csak, hogy szereti a kutyáimat, de szívesen részt vesz a nevelésükben, a lükepéket kifejezetten imádja, és mindig támogat, hogy a problémáját meg fogjuk oldani, csak mondjam, hogyan tud segíteni. Keserédes mosolyt okoz az ilyesmi nekem, hiszen volt, amikor az ilyesfajta ábrándjaimat a fejemhez vágták, ilyen embert sosem fogok találni. Valóban nem találtam, ő gyorsabban talált rám. Nem teher a szorongásom, a furcsaságaim. Mindig, de tényleg mindig megkérdezi, hogyan tudna könnyíteni, hogy kevésbé feszengjek valamin. Mindig büszke rám, az apró kis sikereimre, mikor saját magam kell legyőznöm. Az apró kis figyelmességek, amiket rendszeresen kapok tőle. Figyel. Minden részletre, és legközelebb, meglep vele. Imádja a főztömet, és értékeli is a belefektetett munkát. Tudod, mit értékelek benne a legjobban? Azt, hogy tanulni és fejlődni akar a hibáiból. Nincsenek kiabálások, hangos veszekedések. Vannak nézeteltérések, de vele mindig sikerül megbeszélni. Nem hagy teret az én rossz szokásaimnak. Egyszerűen, amikor látja, hogy nem jó irányba haladunk, megnyugtat, megállít egy pillanatra, veszünk egy mély levegőt, és megvárja, amíg saját magam képes vagyok higgadtan elmondani, mi zavar. Nem sértődik meg, hanem igyekszik megérteni, és megoldást felajánlani. Nem hagy egyedül a problémákkal, néha egyszerűen csak kiveszi a kezemből a gyeplőt, és kényszerít rá, hogy pihenjek.
Tudod, milyen rossz alvó vagyok. Mellette nem, amikor a mellkasán pihenhetek, egyszerűen a hangok és aggodalmak kialszanak a fejemben és csak a súlytalan pihenés marad. Szükségem van rá, szükségem van arra a fajta biztonságra, amit ő nyújt nekem, és talán nem is sejti mekkora hatással van rám nap, mint nap. Szeretnék változni, fejlődni érte, mert tudom, hogy ami kettőnk között van az olyasmi, amit éveken át vágytam és hajszoltam, most nem ronthatom el, és bízom benne, hogy általa végre én is olyan ember lehetek, akit érdemes megtartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése