Hűű de sok minden történt az elmúlt közel fél évben. Rengeteg vér és verejték, na meg összeomlás, de most elmondhatom, hogy ezeket a sorokat az első közös, saját lakásunk nappalijában írom. Gyorsan rápillantottam az utolsó bejegyzésre és jót nevettem magamon. Az a sok bizonytalanság, ami akkor bennem volt. A folyamatos kézifék, amit meghúztam. Az állandó elbizonytalanodás, a régi rossz beidegződések.
Nos, elmondhatom, hogy kezdünk összecsiszolódni a Nagy Emberrel. Végtelen türelemmel és empátiával fordul felém minden pillanatban. Elismerte, nem könnyű velem, de nem rója fel hibaként, egyszerűen tudja, hogy ilyen az, ha az ember társa neurodivergens. Emlékszem mennyire óvatos voltam az ezen infók beavatásába. Féltem, hogy egy-egy veszekedés alkalmával majd ő is felhozza ellenem. Kifogásként fog ezekre a dolgokra tekinteni. Nem tette. Sosem. Pontosan tudja, hogyan kezelje a nehezebb pillanatokat.
Tudja, hogy néha nem kell más, mint egy nagy ölelés és attól megnyugszom. Nem áll bele a frusztrációmból kitörő szurkálódásokba, de előszeretettel szívja a véremet bármelyik hétköznap estén. Mindig boldog és jókat derül a furcsaságaimon. Nem tart gyerekesnek, sőt időnként olyan, mintha egy felnőtt bőrbe bújtatott csintalan kisfiú lenne mellettem. Ezt nagyon szeretem benne. Azt az ártalmatlan boldog kis belső gyermeket, aki benne él és működteti a gépezetet. Mindig van megoldás. Nincs olyan, hogy valamit nem tudunk megoldani. Addig megy, amíg el nem intézi a dolgokat.
Értékeli az apró kis gesztusaimat. Imádom szeretgetni- Igen, én, aki nem egy szeretke típus. Ő olyan mint egy nagy szeretet tsunami. Nem esik nehezére segíteni. Vagy megkérdezni, milyen feladatban vegyen részt. Szeret gépezni. Sokat. De sosem érzem magam emellett háttérbe szorítva. Mert, rendszeresen csekkel, hogy minden rendben van-e. Azonnal otthagyja, ha kell valamiben segíteni. Azt gondolnád ez most nyálas ömlengés, de ez számomra merőben egy új élmény. Nem tökéletes, közel sem. Vannak borzasztó idegesítő szokásai. Persze, mert nekem nincsenek, ugye?
De összességében, tökéletesen hozza azokat a belső tulajdonságokat, amiket anno leírtam az "álom férfi" listámra. Lassan egy éve talált rám, és mindig az orra alá dörgölöm, hogy mi tartott ennyi ideig. Az biztos, most már sosem szabadul meg tőlem. Tetszik, nem tetszik, ŐT megtartjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése