Hát a dilemma eldőlt. Én maradok ők mennek. Illetve nem maradok, csak épp másik utat választottam. Vagy legalábbis a lehetőség adott az útra, de kérdés, van-e merszem elindulni rajta. Ez már cseppet sem játék, ez már az életről szól. Ez a jövőm és én most itt vagyok, és vacillálok. Nem tudom, mihez kezdjek. Mindig is féltem az ismeretlentől, nem szeretem a váratlan és új helyzeteket. És ez most kétség kívül az. Egyedül egy vadidegen városban, ismerősök nélkül. Grrr. De ott a másik lehetőség, hogy most visszalépek és várok két évet, hátha aztán itt Pesten szerencsével járok. Az lenne az egyszerűbb út. De, akkor meg itthon maradnék. Nem változna semmi. És én változtatni szeretnék, elvégre már ki akarok ebből a szürkeségből törni. Önállósodni akarok, élni akarom a saját életemet. De akkor is nehéz, az elválás...
"Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz."
/Susanna Tamaro/
ooohhh.... Drágasáááágom... Te mindig velűnk leszel....szeretűnk nagyon...
VálaszTörlésLÖB!!!!
VálaszTörlés