Vannak gondolkodós napok. Ilyenkor kicsit megáll az idő. Sokszor azt gondolom, ilyenkor nem csinálok semmit, pedig valójában az agyam mint egy gőzmozdony, egyfolytában zakatol. Ilyenkor ömlesztve jutnak eszembe a problémák, a tervek, a jó és rossz dolgok az életemben. Tavaly ilyenkor álmomban sem gondoltam volna, hogy ma itt fogok ülni, egy lakásban, miközben mellettem olyasvalaki szuszog, aki eddig csak a képzeletemben létezett. Hogy tényleg nevelek egy kölyköt, és bizony, valaki akit nagyon szerettem, már nem lesz velem. Ha bele gondolok, az elmúlt egy év, de leginkább az utolsó négy hónap a nagy változásokról szólt. Habár időközben kiderült, hogy nem álmaim munkáját találtam meg, noha sokan gondolják így. Azért egészen elviselhető a dolog, főleg, ha van kihez hazajönni esténként és együtt, egymás karjaiban álomra hajtani a fejünket. Nagy előre lépésre készülök, ami a jövőt illeti. Mint az várható volt, szükségem van rá, hogy folytathassam, amit évekkel ezelőtt oly nagy lelkesedéssel űztünk az öreggel. Talán jövőre már meglesz az utód is, de ez még kérdés, hiszen minden lehetőséget végig kell gondolni és csak akkor belevágni, ha teljesen biztosak vagyunk. Szeretnék ismét beülni az iskola padba, újat tanulni, még az egyetem gondolatával is játszom, noha nem sok esélyem van rá, hogy a vágyott szakra bekerüljek valaha is. De azért álmodozni csak szabad. Szeretnék utazni a nyáron egy kicsit, hiányzik Hollandia, jó volna ismét elmenni kicsit feltöltődni. Szeretném jól csinálni, de ez még nagyon új nekem. Ez már nem csak rólam szól, most már ketten vagyunk ebben a jártékban, és bizony van még mit tanulnom. Sokszor nem értem a dolgokat, vagy épp rosszul reagálom le, és bedurcázom, kissé hisztis nőszemély vagyok, ezt mér korábban is tudtuk. Emellett kénytelen kelletlen el kell ismernem, hogy valóban makacs vagyok, hiszen ha egy gondolat megszületik, akkor addig megyek tűzön-vízen át, amíg meg nem valósítom. A segítség elfogadásán is még van mit dolgozni, hiszen túl sokáig kellett szembeszállni egyedül a világ ellen. De igyekszem, lassan tényleg elhiszem, hogy a happyend nekem is létezhet és boldog lehetek, vele egy életen át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése