Talán a legnagyobb hiba a mai világban, ha kimerjük mondani a gondolatainkat, érzéseinket. akkor is, ha azok rosszak, ha hosszú ideje viaskodunk az életünk egy nehezebb szakaszában. Van akinek ez pár hét, de időnként ez hosszú hónapok vagy évek időtartama is lehet. Megkövezhető ezért az illető? Lehet. Zavaró? Bizonyára. Változni fog ez a személy attól, hogy az orrára kötjük, hogy minket mennyire zavar? Nem.
Küzdök. Megküzdök. Azért, hogy előrébb jussak. Azért, hogy az álmaim valóra váljanak. Igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy minden annyira de annyira rendben van. Esténként, amikor haza érek, leveszem az álruhát, a fűzőt, ami belém fojtotta az érzéseket és gondolatokat, és hagyom, hogy ismét szerte áramoljanak a testemben és körülöttem.
Olyan vagyok, akár egy kiéhezett kis tigris. Egy élősködő, akinek szüksége van az éltető nedűre. Éhezem. A társaságra. A beszélgetésekre. Arra, hogy őszintén beszélhessek valakinek. Hogy önmagam lehessek, vicces, fura, ami nem zavar, hanem elfogadható. Néha, csak meredek a telefon képernyőjére és reménykedem, hogy valaki ott lesz a túloldalon és meghallja a lelkem sikítását.
Másrészről viszont rettegek. Várom a pillanatot, amikor összetörhetem azt az átkozott tükröt, amely fogságba ejtette a boldog énem. Mégis egy láthatatlan kéz mindig belém folytja a szót. Ki akarom adni, el akarom engedni, de félek. Sérülni ismét? Bízni? Szeretni? Szeretve lenni? Ilyen könnyű lenne?
Sosem voltam egy kérős típus, de az utóbbi hónapokban semmi másra nem vágytam mint valakire, aki ismét kiszínezheti a világomat. Talán megérkezett? Talán hihetek neki? Túlgondolás. Félelem. Mi lesz ha? A bizonytalanság a rettegett ellenségem. Ha csak pár képkockát megpillanthatnék, ha beleugrom, mi lesz...de ugye ez nem egy fantasy film. Látom, hogy látja. Mit mondjak? Mit írjak? Mit gondol?
De végül minden fekete meg fehér. Félnek. Ettől a fura lánytól. Túl sok. Fura. Zabolátlan. Független.
Minden kör egy ördögi spirálba vezet, hiszen happy end csak úgy nem jár...az csak azoknak akik megérdemlik. Vajon vele mi lesz? Megkaphatja? Ki dönti el, kinek lesz jó és kinek rossz? Van valami ügyosztály az Univerzum ügyfélszolgálatán, ahol elbírálják kinek milyen feladaton szánnak?
"Aki nem tud szeretni, az hiába keresi a kulcsot, amellyel belülről magára zárta ajtaját."
/Ancsel Éva/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése