Ha pár hónappal ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, hiszek e a manifesztációban, vagy a vonzás törvényében. Talán igent mondtam volna, de sose álltam volna neki. Aztán pár héttel ezelőtt hirtelen szükségem volt rá. Kezdésnek csak egy apróságot szerettem volna, de úgy viszonylag sürgősen, egy éjszaka alatt bevonzani. Mégpedig, hogy a halálomon lévő göthös állapot másnapra elmúljon. Mondanom sem kell, a kiindulási pont erre vajmi kevés esélyt mutatott. Engem ért a legnagyobb döbbenet, mikor reggel egyszeriben energikusan, nulla rosszulléttel keltem fel. Azt gondolnád ez biztos csak véletlen, hatottak a gyógyszerek. Nem szedek gyógyszert, erre sem szedtem be, pedig jócskán 39-et ütötte este a lázam.
Örültem, sikerült. Ekkor szöget ütött a fejemben, hogy talán lehetne picit nagyobb tétben is fogadni. Viszont figyelmeztettek, hogy nagyon fontos a körültekintő, pontos megfogalmazás. Szépen rákészültem. Megfogalmaztam, leírtam. Tökéletes remekmű. Vártam, türelmes voltam. Semmi. Valami nem okés. Hahó, miért nem történik semmi?
Aztán eszembe jutott valami. Talán hangosan is el kéne mondani?! Pff. Na persze. Végül éjjel, mikor az óra már jócskán a hajnali időt kongatta, sokadik napi álmatlanságomba burkolózva elkezdtem mesélni a kis szőrnek, hogy milyen fergeteges elképzelésem támadt. Tekintve, hogy a reakciója nem volt több egy másik oldalra fordulásnál, úgy voltam vele, hogy talán igaza van és nem kellene ennél is nagyobb hülyét csinálnom magamból.
El is felejtettem. A napok teltek. Új Év! Új emberek! Új célok! Valami kezdett megváltozni. Egy beszélgetés. Több beszélgetés. Valami furcsa motoszkáló érzés. figyelnem kellett volna, bevallom őszintén. Résen lenni, mint mindig. Eddig gondosan odafigyeltem arra, hogy bizonyos dolgokat mélyen elásva tartsak. Üres voltam tőle? Igen. Logikusan és reálisan láttam a dolgokat? Igen. Tisztában voltam vele, hogy mit tudok és mit nem tenni az életem jelenlegi helyzetében az előre lépésért? Igen. Magányos voltam? Borzasztóan. De biztonságban, kiszámítható pillanatokkal, gondolatokkal.
Erre tessék. Ledobják. Rám. Az Atombombát. Na nem ilyen hirtelen manőverrel. Nem kérem ez egy szépen kidolgozott tervecske volt. De egy merőben elcseszett ötlet. Mégis, hogy a fenébe jutott ilyesmi az eszedbe, drága barátom? Tényleg azt gondoltad, hogy majd megvezethetsz? Tudom, hogy miről szól ez. Csali, mézesmadzag. Hívd annak, aminek csak akarod. De rájöttem ám. Nincs itt kérem semmi látnivaló. Dorkánia nem nyitja ki kapuit sem most, sem pedig a közeljövőben. A szellőztetés megvolt, az ablakot pedig be lehet csukni. Te pedig drága barátom, tervezd újra ezt az egész katyvaszt és majd akkor gyere vissza, ha helyre raktad a hibás részleteket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése