Túlságosan naiv típus vagyok. Túl sok disney mesét láttam gyerekként, ezért ragaszkodom foggal körömmel a herceg fehérlovon elmélethez. Aztán jöttek a dark romance és fantasy könyvek. Ott már nem minden esetben a szőke herceg, de a hős szerelmes jelen volt. Sokáig hittem a tapasztalatok miatt, hogy ami a könyvekben van az a misztikum miatt elképzelhetetlen a való világban. Viszonylag régen randiztam, de az utóbbi közel három évben a világ, és a pár keresés, mintha 180 fokos fordulatot vett volna és kifordult volna önmagából. Mintha mindenki csak próbajátékot játszana, nem mer belemenni komolyabb dolgokba. Nem adja ki magát, mert még mindig korábbi csalódások nyomaitól szenved. Bennem is vannak ilyen sebek, de valahogy mégis a hitem visz tovább. Voltam megcsalva, voltam szerető, voltam csak amolyan kicsit több, mint barát, de nem fölvállalt társ. Volt akit én hagytam el, mert nem tudtunk párként jól működni. Utóbbinál fojtos megjegyezni, hogy sokat gondolkodom, hiszen még viszonylag friss élmény. Az elején a tagadás fázisában szinte menekültem attól, hogy belenézzek a kapcsolat mélyébe. Harag volt bennem, bűntudat és sok más negatív érzelem. Felszabadulást reméltem, de hamar kiderült, hogy a saját sérülésim szinte felőröltek belülről, és a szakítás csak olaj volt a tűzre. Idővel jobb lett, elkezdtem azon dolgozni, hogyan fejlődjek, milyen lépéseket kell tennem a javulás felé, hogy a jövőben ne ismétlődjenek ezek a sémák. Jobb lett. Elkezdtek a jó emlékek előtérbe kerülni, talán mégsem volt olyan üres az egész. Nyitni kezdtem, ismerkedni, reménykedni, hogy a következőben, már jobban fogok teljesíteni.
Persze, megint kijött belőlem a naiv kislány, aki semmi másra nem vágyott/vágyik, mint, hogy valaki végre szeresse és ne forduljon el tőle. Hittem a szép szavaknak, elkezdtem kötődni, reménytelien tekintettem előre, hiába jött a féltő figyelmeztetés, hogy ne éljem bele magam. Idő közben magamon is tovább dolgoztam. Elkezdett a bűntudat gyötörni. A belső munka hatására olyan kérdőjelek jelentek meg bennem, amikre nem számítottam. Lehetséges, hogy nem a korábbi kapcsolat kehülése, hanem a hozott traumák, az a két sebzett gyermeki én nem tudott megküzdeni egy kapcsolat nehézségeivel?!
Végül persze hoppon maradtam. Becsapva érzem- e magam? Egy kicsit. És csalódott is vagyok, de nincs bennem harag, hiszen ez nem az én veszteségem volt, egyszerűen a másik fél nem állt készen rám. A munkát folytatom, hiszen még csak most kezdtem megérteni a bennem zajló sok éves káoszt. De lassítani fogok. Ismét megkeresem az értelmét és boldogságát az egyedüllétnek, még ha eddig viszolyogva húzódtam is el tőle, mint egy rossz, fertőző betegségtől.
A jövőben pedig igenis kiállok az igényimért. Ugyanis nem nekem nagyok az elvárásaim, hanem kevesen képesk megugrani az alap feltételeket. A titok kedves férfiak, ott van azokban a bizonyos könyvekben. Nem kell varázserődnek lenni, nem kell, hogy hős tündérkirály, vagy vámpír legyél. Figyelemmel olvass, a férfi női karakter dinamikát figyeld és rájössz, hogy a nők nagy része, köztük én is nem lehetetlent kér, hanem az alapszinten elvárható normákat. Sok a maszkulin energiájú nő? Tedd fel magadban a kérdést vajon miért? Hová tűntek a feminim vonások? Ott vannak, a kérdés, melyiket tudod felszínre hozni. És hidd el, ha egy nőben az utóbbi tör felszínre, megnyerted a főnyereményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése