Érzések kavarognak. Gondolatok suhannak. Miért könnyebb beszélgetni látatlanban, amikor még nem kell kiadnod a személyed? Miért egyszerűbb így? Miért rándul görcsbe a gyomrod, amikor a következő lépés kerül terítékre? Miért?
Néha legszívesebben lelőném magam a múltban történt eseményekkel együtt. Azon gondolkodom, ha azaz egy-két rossz élmény nem ér, akkor most könnyebb lenne-e? Lehet, de az is előfordulhat, hogy még nehezebb. Feszült vagyok, és félek. Félek, a kudarctól, a csalódástól. Félek önmagamtól és a helyzettől is, ami előállhat. Boldog akarok lenni, hiszen már szinte karnyújtásnyira vagyok tőle. Az életem csaknem teljes. Egyedül vagyok. Ezt lehetne másképp is. Elrontottam hónapokkal ezelőtt. Megijedtem akkor is. Minden alkalommal megijedek. Vénlányként fogok megöregedni, egy erdőszéli kis házikóban, negyven macskával. Elképzelni könnyebb. Éjjelente, amikor álmodom, mindig olyan egyszerű minden. Nincsenek félelemek, bátor vagyok és cselekszem. Merek érezni mást is. Nem félek, bátor vagyok akkor is, ha rólam van szó és nem másról. Ott akarom, hogy nekem is jó legyen, de itt. Itt könnyebb elbújni és a háttérből jót cselekedni. Az életem nem áll másból, minthogy másoknak segítek, ezzel elterelve a gondolatokat, arról, hogy leginkább nekem lenne szükségem arra, hogy jót tegyek magammal. De ki választaná a nehezebbik utat, még ha az egyszerűbb is lenne. Nem tudom. A fal magas és áthatolhatatlan. Sírni volna kedvem. Mindig a múlt. Miért kísértesz? Miért keserítesz el?
Te is tudhatnád, hogy a mesebeli királyfik kora leáldozott. A szőke herceg tovább vágtatott. Mégis mindig felhívod rá a figyelmem.
Kedves tudatalattim!
Te azért vagy, hogy a tudatom mélyére ásd a dolgokat, nem azért, hogy folyton folyvást fájdalmat okozz, képekkel és emlékekkel. Fejezd ezt be és térj vissza a munkakörödben foglaltakhoz!
Az ész nagy úr. A szív folyton csatákat vív vele. De vajon képes-e egy olyan szív háborút nyerni, amely képtelen harcolni. Azt mondják minden fejben dől el. A tettekhez viszont cselekvés szükséges. Egyik nem működhet a másik nélkül. Meg kell tenned az első lépést, ahhoz, hogy elindulhass! Célt kell kitűznöd! Mindig csak egy apróságot! Sok kis cél végül a legnagyobb álmunk beteljesüléséhez vezethet! A kérdés csak az, hogy készen állsz-e egy olyan útra, ahol csak rossz várhat. Ahol rengeteg gonosz és negatív érzés vár. Mindenki le akar téríteni a kijelölt útról, azt akarják vonulj vissza. Ha valaki követi az álmait az ijesztő, ő mer küzdeni, irigység követi útját, de ő nem adja fel, csak menetel és végül eléri a célt! Hitt abban, hogy sikerülni fog, és nem tudták megingatni. Volt, hogy megállt. Sírt is, de végül mindig tovább ment.
Ilyen ember akarok lenni. Küzdeni akarok. Mutasd meg, hogyan csináljam? Valaki, akárki...
"Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény."
/Karen Hawkins/
"Sohasem késő feltenni magunknak a következő kérdést: vajon készen állok rá, hogy megváltoztassam az életemet, és én magam is megváltozzam? Nem számít, mennyi idősek vagyunk, és mi minden történt már életünkben; teljesen megújulhatunk."
/Elif Safak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése