Ma megtartottam életem első angol óráját, csoport társammal negyedikeseknek. Vicces volt. Nagyjából 1 óránk volt felkészülni, mert reggel szóltak, hogy nem tartanánk-e meg, mert az angol tanár hiányzik. Én angol órát...jó vicc colt. Más nem jelentkezett. Hát jó, akkor nincs más lehetőség. Elvégre aki Hollandiába akar menni gyakorlatra és az angolt kell gyakorolnia, nem futamodhat meg, ugyebár? Oké, akkor dugjuk össze a fejünket. Idén kezdték a nyelvet, keveset tudnak még. Végül egész jól összehoztuk. Tanultak országokat angolul és akasztófáztunk velük. Nagyon tetszett nekik az óra, ami nekem nagyon jól esett. Kifejezetten aktívak voltak, ami nem mindennapos ám ebben az osztályban, vagy csak én nem vettem eddig észre.
A tanárom is le volt nyűgözve. Ez nagy löket volt megint. Még egy visszajelzés, hogy igenis jó úton haladok. Ez az amit nekem csinálnom kell. Kicsit számolgattam, meg osztottam és szoroztam. Ha csinálnék egy kis ezt, meg kitanulnám azt, illetve újra írnám emezt emelten, na akkor lenne esély, de ezek mind mind olyan bizonytalanok. És annyira messziek, és elérhetetlennek tűnnek. Ezek közül egy az ami biztos meglesz, a többi kétes. Most az angolra kell koncentrálnom. Ki kell jutnom Hollandiába. Az a jövőm. Meg kell alapoznom. Nem akarok itt maradni, ott szeretném a jövőmet élni, és ez a legjobb kiugrási lehetőség, ami alapjában változtathatja meg az életem. És meg akarom változtatni. Jobbat szeretnék. Sok jót hallok onnan, bár van benne rizikó is, de nem ez benne lényeg? Az ismeretlen mindig tartogat jót is rosszat is. De ha már a legelején a rossz dolgokat látjuk, el se induljunk, mert a sok rossztól, nem fogunk kilátni a jó dolgokra.
Azta milyen pozitív vagyok.
Tervezésben sosem volt hiány a részemről, azt meg kell hagyni. Csak az a fránya kivitelezés. Most van egy lehetőség. Meg próbálhatnám, az egész csak munka és hit kérdése. A kérdés, hogy érdemes-e most neki látni ennek, vagy már ne erőltessük? Én szeretném. Ez az utolsó cél, amit szeretnék vele teljesíteni. Ahogy telik az idő, egyre biztosabb vagyok benne, hogy képesek vagyunk rá. Változik, mert én is változom. Nyugodtabb lett, mert én is az lettem. Összeértünk. Most már érzem, hogy ott a kapocs, ami eddig hiányzott. Most kezdtünk együtt és egymásért dolgozni. Ha én rontok, ő is rontani fog. Nem lehet jó az egyik a másik nélkül. Yin és Yang vagyunk. Vasárnap megint megyünk örömöt csempészni pár embernek. Szeretem ezt csinálni, épp ezért még ezt az egy akadályt meg kell ugranunk. Tudom, hogy képes rá, csak hinnem kell benne és irányítanom őt, mert ő is ezt akarja, mutassam az utat, hogy követhessen.
"Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak."
/Csíkszentmihályi Mihály/
"Nem az utazáshoz kell a bátorság, ... Bátorság ahhoz kell, hogy elhagyd az otthonodat.
/Scott Westerfielld/"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése