Please, look at me! Please hear me!

Mit csinálok rosszul? Tényleg. Segítek ha kell, a lelkemet is eladom neked, vagy bárkinek ha hajlandó vagy velem foglalkozni. Nem kérek egyebet csak néha egy kis együttérzést és törődést. Jöttem. Megszereltem. És ennyi? Már nincs rám szükség. Pedig még volna miről beszélgetnünk. Még nem végeztem. Nekem még van mondanivalóm, és nem akarok csak egy csavarkulcs lenni, melyet használat után visszadobnak a szerszámos ládába...le lettem koptatva, úgy érzem. De a sértettség és tenni akarás győzött, és nem hagyom magam. Én akarok tenni az ügy érdekében, és elegem volt a könyörgésből. Kezembe veszem az irányítást. Ha nem tetszik el lehet menni. Nem fogok én állandóan csak más kegyeiért esedezni, hogy méltóztatik-e kihasználni, vagy most pont nincs szüksége a szolgáltaimra. Emberből vagyok én is, nekem is vannak érzéseim. Nem egy robot vagyok, amit használat után ki lehet kapcsolni - bár sokszor én is ezt érzem - szóval kedveseim, új fejezet kezdődik mindannyiunk életében. És igen benned is csalódtam. És itt most nem arról van szó, hogy nem jöttél. Nem volt olyan alkalom, mikor én ne kísértelek volna le bárhova, akár még ilyen késői órákban is. Főleg mostanság. Pedig tudod, jól tudod, hogy a kínok kínjait élem át, nap, mint nap és igen én is fáradt vagyok, persze nem kötött munkaidő van és nem kell háztartást vezetni, de más jellegű fáradtság engem is lerohan nap, nap után...

Megint álmodok. Sokat. Volt köztük világ vége, volt kiválasztott, aki menekül, majd szembeszáll, bár ez az éjszakai Snowhite and the Huntsman nézésnek volt köszönhető. Mindenesetre most sok-sok hónap után ismét ihletem van, bár nem a pangó blogommal kapcsolatban, de már ez is haladás. Azt a történetet mindenképp folytatni akarom, hiszen megvan benne a lehetőség és ezernyi ötletem van, csak túl kell esnem végre önmagamon és a kísértő múlton, ami a híreszteléseimmel ellentétben igencsak döcögve, meg-megállva megyeget csak. 

"Hallgasd csak! Ez bizony a változás szele!"- mondá drága egyszemű szörnyünk a Monster Inc. című animációban, de mindezt megvalósítani nem olyan egyszerű. Persze kifogásokat keresni a miért nem-re annál könnyebb. Most komolyan. Nem azért verekedtem át magam az életen, hogy azon hisztizzek, kiben csalódtam és ki vágott a padlóra. Csak én számítok. Én akarok boldog lenni, nem másnak akarom az életét egyenesbe hozni. Elég volt abból, hogy másiknak segítettem az életét élni miközben a sajátom szép lassan meghalt. Ez az én életem, az én álmaim! Ideje elkezdeni megélni őket, nem gondolod?


"El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát."/Márai Sándor/

"Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség."
/Gárdonyi Géza/