Az új évnek, új kezdetekről, kellene szólnia. De nem szólnak. Az ég világon semmi újról. Azt hiszem, most tényleg nagy gödörbe zuhantam bele, és nem tudok belőle kimászni. Rossz döntés volt ez a külföldi utazás, hiszen azóta megy minden tönkre. Leginkább én. Elment a kedvem. Az egésztől. Hol a jövő? Mit fogok csinálni? Alkalmas vagyok-e rá egyáltalán? Nem tudom. Minden olyan kusza és zavaros. Minden este azt mondom: Holnaptól más lesz! Dehogy lesz az. Reggel, mondjuk úgy inkább, délben ugyanolyan fásultan és kedvetlenül ébredek. Néha úgy érzem magam, mint egy alkoholista, azzal a különbséggel, hogy teljes mértékben elzárkózom az alkohol tartalmú italok fogyasztásától. Micsoda irónia. Talán az egészben a legviccesebb, hogy a lehetőségek sorban érkeznek. Én pedig mit csinálok? Hagyom őket elillanni. Mindig is vágytam ár, hogy elismerjenek, hogy kikérjék a véleményem és tanácsot kérjenek tőlem. Most, mikor kezd a belé feccölt munka eredményt hozni, egyszerűen félre állok. Mindig ezt teszem. Miért sikerülne bármi is, mikor én magam akadályozom meg az események pozitív alakulását? Ma elszalasztottam valami,t és talán ez volt az utolsó esélyem. Lehet, most tettem tönkre az egész jövőmet. Egyszerűen csak nem vettem tudomást a tényről, hogy a kötelességeimnek eleget kell tennem. Mégis mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy valaki csak úgy feladja? És minek kell történnie ahhoz, hogy ismét magára találjon és felvegye a gyeplőt?
"Elképesztő, hogy amikor az ember elveszíti az eszét, valahogy fogalma sincs, mit csináljon utána. A terv még mindig állt, hogy szeretne ura lenni saját magának, valamint annak a valaminek, ami most történik az életében, bármi legyen is az. Csakhogy nem tudott mibe belekapaszkodni, nem volt kantár a lovon."
/J. R. Ward/
"Furcsa dolog a halál. A legtöbb ember azt gondolja, hogy egy pillanat alatt bekövetkezik, pedig leggyakrabban egy folyamat."
Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak.
VálaszTörlés/Így jártam anyátokkal/
Üdv.
Köszönöm!:)
VálaszTörlés