Whooa! Ez a szó a legtöbb dolgot összefoglalja az elmúlt egy hónapból. Bár még nem vagyok 100%os de határozottan úgy érzem meg találtam a fogás a gödör falán és jó irányban haladok, hogy kimásszak. Bár még hosszú az út, most kezdenek a dolgok visszatérni a jó irányba, és ezt nagyon élvezem. Az iskola okot ad egy kis aggódásra, de reméljük a legjobbakat. Munka terén végre minden delikvens pozitív fordulatot vett. Pedig egy hete már majdnem azt mondtam, most először túl nagy falatot kaptam be, de úgy néz ki, ismét sikerült leküzdeni, bár még hosszú az út, de a jelek biztatóak. És még valami. Egy dolog, ami nagy mérföldkő lehet az önálló, független nővé válásom terén. Még nem bizakodom, hiszen csak egy lehetőség, és tepernem kell még ezerrel, hogy megkaphassam, de ha sikerül és jól csinálom, amit nekem osztanak feladatként, akkor nagyon boldog ember leszek.
Új szenvedély kerített hatalmába. Nem is inkább szenvedély, hanem egy másik élet, egy kultúra az enyémben, de mégis teljesen független és más. Egyfajta titokzatosság övezi, amit csak az érthet, aki bele született, vagy bele csöppent ebbe a világba és ott is ragadt. A siketség számomra mindig egy mumus volt, de a jó értelemben. Aztán a hallássérült óvodai csoportban töltött idő válaszokat adott pár dologra, majd jött egy filmsorozat, és kész, beszippantott. Most önállóan, az internetről elkezdtem a jelnyelvet tanulni és imádom. Ha szerencsém van, júniustól már tanfolyamra is tudok járni, de így is egy csomó újdonságot tapasztaltam. Például, hogy a szem a kéz és a beszéd összehangolása nem is olyan egyszerű, mint, ahogy azt az ember először elképzeli. Habár könnyűnek tűnik, piszok nehéz. Egyi szót és kézjelet megjegyezni, de mindennap tanulok valami újat, ma már egy siketeknek készült keresztrejtvényt is sikerült megoldanom, ami elég nagy dolog számomra.
Ezzel az új ismerettel napi szinten felteszem magamnak a kérdést, miszerint miért ők, és miért nem mi alkalmazkodunk? Persze ők vannak kevesebben, de ez ugyanolyan dolog, mint az idegen nyelv. Egy külfölditől sem várom el, hogy az én nyelvemet használja, csak mert egy országban élünk, persze idővel megtanulja, de mindig ott lesz neki a sajátja és azt fogja az övének érezni, bár ezzel a hasonlattal nem jön át a dolog, de mégis van valami igazság abban, amit a siket kultúra szeretne elérni.
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
/Paulo Coelho/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése