Egy hét. Ennyi időm maradt, hát. Ezernyi kérdés kavarog a fejemben. Alig pár hónap és ismét elvégeztem egy iskolát. Tudom mit akarok, megvannak a kitűzött célok. De hogyan valósítsam meg őket, ha nem tudod megteremteni a szükséges feltételeket? Tegnap felmerültek kérdések. Egy új megvilágítás. Kutass!! Legyél előadó! Nem szereted a monotonítást! Nem bírod ha korlátoznak, ha megmondják, hogyan végezd a munkád. Nem, ez nem a neked való munka. Valóban? Minden amit eddig terveztem, nem nekem való? Hagyjak ki egy évet, kezdjek el inkább dolgozni? Akkor bepótolhatnám a lemaradásaimat. De mi van ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezem? Mi van ha nem kapok állást? Mi van ha mégsem tudok felkészülni az új vizsgákra? Mi lesz, ha nem lesz meg a nyelvvizsgám? Vagy épp nem tudok helyt állni a munkámban? Annyi, de annyi kérdés. Egy azonban biztos. Ha most jelentkezem, de máshova, a lehetőségek tárháza csökken, drasztikusan. Valljuk be az évek peregnek, nincs elég időm, hogy mindent megtanulhassak. De talán ez az új verzió megoldás lehet. Talán. Még nem vagyok biztos, de a megérzésem az, hogy ez lehet a jó választás. Vagy épp megint jó irányba befolyásoltak és képtelen vagyok a jó utat választani. Itt ülök, a gyomrom, akár egy katasztrófa közepe, legszívesebben poroltót nyelnék, hogy elmúljon az égés, de tudom, hogy nem a szervezetemben van a probléma forrása. Le kellene zárnom a múltbéli eseményeket, hibákat, mindent, ahhoz, hogy végre új irányba indulhassak és rendben legyek. Teljes egészében. Nem akarok problémákat. Nem akarok azzal együtt élni, ha ételre nézek felfordul a gyomrom. Nem akarok úgy futni a busz után, hogy a nap hátra lévő részét egy fantom késsel a lábamban töltsem. Nem akarom reggelente a szemüvegem vadászni, mert anélkül egy satuban érzem a fejem, mert képtelen vagyok az orrom hegyén túl bármit is élesen látni.
Eljött az idő. Hivatalosan egy hét múlva tavasz, jön a jó idő. Napfény, zöldellő fák, nyíló virágok, madárcsicsergés. Eljön az újjászületés és a megújulás ideje. Talán ez lesz az én időm is arra, hogy meghozzak egy jó döntést és ezzel végre pozitív irányban változtassam az eseményeket. Szükség lesz rám, tennem kell érte, ki kell képnem az árnyékból...
"The story has began."
"De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk."
/Pál Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése