Furcsa dolog éjjel blogot írni, pár bögre bor-meggylé után, de egy agyba irányuló kellemes zsibbadás tökéletessé tudja tenni a pillanatot. Az utóbbi napokban gondolkodtam el az elmúlt pár év távlatán, azon, hogy kis fiatal 18 éves énemhez képest lassan 22 évesen mennyi minden változott. Fene se gondolta volna, hogy ennyi idősen még nem fogok egyetemre járni, nem lesz kihez haza menni és egy téli estén mellé bújni, viszont szinte független és szabad emberként, pozitívan tekinteni a jövőbe. Az idő múlik, az emberek változnak, ha akarják, ha nem. A változást elő lehet szándékosan idézni, de ha hagyjuk, hogy magától történjen, itt-ott apró csodák és felejthetetlen élmények részesei lehetünk.... folytatólagosan hajnalban keresztül sétálni a fél kerületen mezítláb a kutyáddal, mondhatni felbecsülhetetlen érzés. A gondolatok villámként cikáztak végig a fejemben, minden egyes pillanatot értékessé téve. Néha szükség van ezekre a sétákra. Még ha az ember úgy is érzi, hogy túl fáradt az ilyen elme-roggyant ötletekhez. Ahogy végig ballagsz a jól ismert utcákon, melyek ezen a csendes éjjeli órán hosszúra nyúlt árnyakat képeznek a járdán, eszedbe jut mennyi mindent figyelmen kívül hagysz a rohanó hétköznapokban. Kissé bizonytalan vagy, a szüleid óva intése a füledben cseng, hiszen gyermekként arra neveltek, a sötét ijesztő és rossz, pedig ha az ember tisztán, előítéletek nélkül tekint rá, kifejezetten barátságos tud lenni egy nyári éjszaka. Habár fülelsz, mert minden sötét zúg mögött egy árny rejtőzik, mégis érzed ezen az estén csak jó dolog történhet. Talpad alatt a kellemesen langyos aszfalt néhol apró kis kavicsokkal tele szórva, melyek kellemetlen érzést kölcsönöznek, és így az élet apró szilánkjait eszedben juttatják. Sokszor lépünk kis kavicsokra, melyek szinte beleágyazódnak a húsunkba, ha tovább megyünk csak még inkább fájni fog, viszont ha egy pillanatra megállunk és foglalkozunk azzal a kis szilánkkal, noha fáj, de amint megszabadultunk tőle, ismét folytathatjuk felfedező utunkat. Az élet egy mezítlábas séta. Sokszor lépünk kavicsokra, de ha egyszer-egyszer megállunk és körbe tekintünk, láthatjuk, hogy ezek az apró kellemetlenségek eltörpülnek életünk szemernyi csodái mellett.
.jpg)
"Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá."
/Isaac Marino/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése