Katt...katt..katt... és az idő múlik. Elengedem magam, a gondolataim szárnyra kelnek. Keresem, keresem a pillanatot. Emlékek, események, könnyek, mosolyok és megannyi történet játszódik le bennem. Nem jön az érzés, a napok peregnek tovább. Teszem a dolgom, a percek szinte elsuhannak mellettem, aztán egyszer csak felpillantok és megáll körülöttem a világ. Egyszerre izgatottság lesz úrrá rajtam, és rohanok, megcsíptem a gondolatot. Sikerült. A toll a kezemben, a papír előttem van. És akkor vége. A gondolat elszáll a világ halad tovább. Nem adom fel, szinte kifacsarom magam, hogy visszatekerjem az eseményeket arra megfoghatatlan, különleges pillanatra. De a csodák nem várnak ránk, egyszer mutatják csak meg magukat. Ha akarjuk kiélvezzük őket, de ha elszalasztjuk a lehetőséget, akkor már nem látjuk viszont. Reménykedem, várom, hogy vissza kapjam, amit akkor egyszer elvesztettem. Az írás örömét. A képzelet szabadságát, melyet semmi nem korlátozhat. Eszembe jutnak azok a múltbéli órák. Csak le kellett ülnöm, és a toll a kezemben máris önálló életre kelt. Ha elakadtam, egy-egy álom, máris adott egy kis támogatást és születtek az újabbnál-újabb ötletek. Akkor azt hittem, amit csinálok az jó. Szerettem írni. Most...őrlődöm. A tollat előveszem, de remeg a kezem, amikor a tinta a papírra kerül. Kitépem a lapot és a többi közé dobom. Nem, nem teszem meg többet. A toll és a papír is vissza kerül a helyére. Az álmok ott maradnak, némán egy másik világba bezárva. De mindennap, minden pillanatban ott vannak, kísértenek, mert készen állnak, rám. Próbálkozom, erősen. Elnyomom a késztetést, hiszen nem vagy már gyerek, hogy mindenféle dajkamesét írj. Nőj fel és tedd amihez értesz. Mihez is? Ülj csendben és tedd, amit mondanak neked. Akkor ártani nem árthatsz. Szép lassan elsorvadhatsz, és ez senkinek sem fog feltűnni, mert te így akarod.
"Az emberi képzelet mindenkiben ott rejti az őrültség csíráit (...), és hogy kitör-e belőle, az csak az illető állapotától függ."
/Michael John Moorcock/
"Nemétől függetlenül minden gyerek a tehetségek sokaságával születik. Az embereknek sok csodálatos dologhoz van tehetségük, de ritkán élünk annyi ideig, hogy mindet kibontakoztassuk. Valamennyiünkben ott él az énekes, a táncos, a művész, a gyógyító, a tanító, a vezető, a bohóc, a mesélő és így tovább. Lehet, hogy nem hisszük el, lehet, hogy egy része nem érdekel bennünket, de az nem csökkenti a tehetséget. Mindössze arról van szó, hogy nem ismerjük el vagy nem tiszteljük önmagunknak azt a részét."
/Marlo Morgan/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése