2013. november 8., péntek

Sometimes just hard

Néha egyszerűen csak nehéz. Nehéz egyedül lenni. Most megosztanám bárkivel a búbánatomat. Ilyenkor úgy érzem szükségem lenne nekem is egy vállra. Mindenki elfoglalt, éli a saját életét. De én néha megállok, csak pillanatra, egy nehéz másodpercre, és olyankor az a nehéz súly, mely eddig rajtam volt, hirtelen még inkább megveti magát rajtam. Fészkelődik, itt-ott talán még szúr is. Ilyenkor itt mélyen belül már-már a sikoltásom cseng a fülemben, ahogy fulladozom saját magamban. Egy álarc, mely a végén megfojt és elenéyszt. Készen állok most is, de a telefon csöng és azt mondom, inkább jobb egyedül. Leteszem a készüléket és csak hagyom, hogy a könnyeim utat törjenek. Nem szeretem a telet, a hideg és sötét estéket. Ezek mutatják meg bizony az én életemnek is van egy árnyoldala. Egy sötét része, melyet próbálok minél mélyebbre ásni, de olykor, egy-egy gyengébb pillanatomban, mégis elő furakodik és győzelemittasan konstatálja: GYŐZÖTT! 
Néha fel kell készülni. El kell gondolkodni. Van, hogy a vészharang megszólal. Az idő véges, és bizony a számunkra kedves, szeretett lényeket sem kíméli meg. Az öregedés az élet velejárója. De mégis hogyan lehet, hogy szinte észre sem vettem ahogy ez a majdnem 9 év elrepült. Hiszen még csak nemrég kezdtünk el élni, nem lehet, hogy csak ennyi idő jut nekünk. 10-12 év, aztán egyszer csak vége. Olyan lesz, mitha nem is létezett volna. Elmegy, az ő munkája itt véget ér. Megpihen, majd új tiszta és ártatlan lelke egy másik testbe költözik. Ő az én támaszom, ő az aki egyben tart. A tudat, hogy egyszer majd nem lesz, megrémiszt. Nincs olyan dolog ami az ő lényét pótólhatná, és igen ki mondom, nem akarom, hogy itt hagyjon! Önző vagyok, de nézd el nekem, hiszen ez is csak egy szánalmas emberi tulajdonságom, mit tegyek, ha kell könyörgöm, de adj még nekem időt, hogy felkészülhessek.

"Az idő a külvilág ura, neki köszönhető, hogy nem egyszerre történik minden. De belső világunkban úgy tudunk megélni múltbéli eseményeket, mintha a jelen pillanatban történnének meg."
/Jeanette Winterson/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése