Eljött 2014. Az égvilágon semmi sem változott. És hogyan illendő az új évet köszönteni, egy kiadós dögvésszel. Két nap ágyban fekvés után azonban elmondhatom, egy darabkát visszakaptam az elvesztett reményeimből. Két napja megjött az ihlet. Megszületett a folytatás öt újabb fejezetben. No, ilyen az amikor az ember nem gondolkodik, csak leírja, amit a képzelete üzenni próbál. Hajnalokig fent vagyok, kezem alatt égnek a billentyű. Egyre többet és többet akarok. A karaktereim ismét megelevenednek és testet öltenek. Talán kissé eltorzultak, de végre ismét a régi stílus tötte fel a fejét. Nem az a nyögvenyelős, kell a valami izgalom most már, hanem azaz igazi bele a közepébe érzéssel átitatott sorok. Ez még az elkövetkezendő szörnyű napokat is egy kicsit varázslatosabbá tudja tenni. És mi mással töltheti el hasznosan az ember magányos óráit, ha nem írással, vagy olvasással. A könyvek a barátaim, szeretem őket. Az e-book meg menjen ahova akar, a retro sztájl sokkal kellemesebb hangulatot kölcsönöz az embernek, miközben elmerül az események forgatagában, nemde bár?
Elkövettem egy nagy butaságot. De csak ma este vettem észre. A tükörbe néztem, és megláttam a testet, amely vissza nézett rám. Már nincsenek szülők, testvér, meg barát aki figyelmeztessen. Megint elkezdtem ezt a furcsa de annál veszélyesebb játékot. Csak pár nap és az ember hozzászokik. Egyre kevesebbet vesz magához, míg végül csak a folyadék pótlás történik, én sokszor arról is megfeledkezem. Nem, nem vagyok éhes. Nem számolgatom a grammokat, mégsem érzem azt, hogy ez rossz lenne. Mi lehet ennek az évek óta tartó kórságnak az oka? Talán az, hogy soha senki sem mondta igazán, hogy ez nem jó. Ideig-óráig kaptam a hideget, de senkit nem érdekelt az én szemszögem. Mit miért tettem vagy teszek most is. Pedig az ok egyszerű.
"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami."
/Márai Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése