Aludtam. Szenvedtem. Sírtam....aztán felkeltem. Ideje volt munkába indulni. És ideje volt végre felébredni. Igen, nagyon fáj...sokszor szinte elviselhetetlen az üresség és elhagyatottság érzése, de mit lehet ilyenkor tenni? Az csak rajtad áll. Lefeküdhetsz, és forgolódhatsz önnön nyomorúságodba takarózva, hogy várd a megváltó pillanatot, vagy szembenézhetsz az élettel. Nekem minden évben ezt le kell magammal játszani. Tudod, néha elgyengül az ember egy-egy pillanatra. Ilyenkor sokkal sebezhetőbb, és kiszolgáltatottabb a világból áradó mocsokra. De tudni kell felállni. Tudni mondani, hogy már pedig igeni s megmászom azt a falat, kerüljék bármibe. Meghoztam egy döntést. Egy elég szilárd elhatározást. Változtatok az életemen, és ha ettől nem is leszek hirtelen egyedül, mert rajongó barátok százai jelennek meg az életemben-ez még elméletben is elég viccesen hangzik- akkor is tudom, hogy az életem teljes.
Vártam pár napot, hogy kiderüljön ismét csak fellángoltam, vagy képes vagyok kitartani. Meg kell, hogy mondjam eddig egész jól haladok. Ma nehéz napom volt, mégsem mondhatom, hogy rá nyomta a bélyegét a mai napom hangulatára a dolog. Örömöm keserédes, de mégis kellemes. Az élet furcsa, néha kifordított huzattal mutatja neked a világot. Tudod, amikor egyszerűen nem bírod megemészteni, hogy miért veled történik mindig? És vajon egy nőt tényleg a teste, a szexuális teljesítő képessége határoz meg?
Nem vagyok attraktív megjelenésű, sőt szeretem a laza, kényelmes bebújós pulcsikat. Sokszor összekuszálódott a hajam, mert lusta voltam reggel vele belőni. Imádom a kényelmes lapos talpú cipőimet hordani, habár a holdjárók is ott sorakoznak a szekrényben. De kérdem én, számít-e az, hogy ki vagyok? A színfalak mögött? Mert itt vagyunk, mint. Meg akarod látni, vagy nem? Én nem kényszeríthetlek. Mosolyoghatok, jól érezheted magad velem, de nem lehetek teljesen ott veled. Így csak egy részemet láthatod, amolyan csak egy fa az erdőben elv alapján. Pedig a fák is ugyanúgy különböznek, mint bármi más. És bizony van, hogy a nap ragyogtat egy-egy szép teremtést, mi mégis elsétálunk mellette. Nem vesszük észre, ahogy nyújtózkodik, ahogy próbál felénk kinyúlni, és némán sikoltja, hogy ITT VAGYOK!!!
"Ha ez élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Soha sem hallod, hogy valaki azt mondaná: "Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom - és SEMMI JÓ nem történik az életemben." Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat."
/Andrew Matthews/
"Nem gondolod, hogy a hasonlóságnál sokkalta fontosabb a kíváncsiság? Ha nem vagyunk egyformák, akkor megvan az a csodás lehetőségünk, hogy bevezethetjük a másikat a saját világunkba, hogy beavathatjuk mindabba, amit szeretünk, amiért lelkesedünk."
/Richard Bach/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése