Csend borult a hétköznapokra. Valahogy minden szürkébbé vált még annak ellenére is, hogy ez az ősz velejárója. Minden igyekezet ellenére is beigazolódott a félelmem, s hogy végül én lettem- e a rossz fiú? Szerintem sejted. Igazságos volt..? Igen, hanem mégsem teljesen. Elfogott egyfajta hiányérzet. És képtelen voltam visszatartani. Lezárni ezt a fejezetet, mielőtt kiengedem a bennem kavargó sötétséget. Így most mint egy háborgó hurrikán, ami végigsöpör a tájon, semmit nem hagyott magam után csak pusztítást és menthetetlen romokat. Emlékeket, amelyek így nem tudják szépségüket megőrizni, mert mindig egy keserű szájízt kölcsönöz nekik az utolsó hullám, ami partot ért.
Talán ilyesmi lehet az amikor rájövünk, hogyan születik egy történet gonosztevő karaktere. Micsoda kínt, fájdalmat kellett elszenvednie ahhoz, hogy végül a sötétség jelentse számára a biztonságot. Fájt...piszkosul a pillanat, amikor szembesültem vele, hogy életemnek/életünknek a történetére végérvényesen pont került. Nem lett happy end, és én örökké annak a bűntudatával élek tovább, hogy én okoztam a sebet a másikban.
Mintha önmagam és az értékrendem köptem volna szembe. Le kellett zárni ez nem vitás. Fojtogató volt a vége, együtt szenvedtünk külön-külön a saját oldalunk partjain, de én felrúgtam ezeket a szabályokat, mert nem bírtam magamban tartani a feltörő zavaros érzések illúzióját és gondolatait. Egy valami hiányzott csak, de megtévesztett engem is, mert féltem. Sőt egyenesen megrémített a tudat, hogy magamra maradok. Így történt. Meg kell gyászolni. Magamba fogadom a tagadást. Nem akarok vele szembenézni, el terelem a gondolatim, veszélyes vizekre evezek, hajtom a testem, amíg csak bírom, hogy amikor igazán összeomlok, rázzon, feszítsen belül, ahogy végig morajlik minden egyes porcikámon. Nem vagyok mazochista, de szükségem van arra, hogy érezzek, hogy itt vagyok és nem süllyedek el megint, és leszek üveges tekintetű zombi.
Vannak terveim, van előttem egy tudatos jövő, amit semmi más nem fenyeget csak én magam. Mintha két én harcolna bennem folyamatosan, és végül mindig a gonoszabbik kerekedne felül. Izgalmas lesz követni, hogy vajon a jó és a rossz harcában végül egyesülni tud e a két én és egy új harmadik, erősebb én jön létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése