Folynak a napok egymás utániságban. Felkelünk. Elindulunk. Tesszük, amit aznap meg kell. Végül este megpihenünk. Milyen szép is volna ha az élet csak ennyiből állna. Sims karakterekként, gondtalanul élni a mindennapokat. Nem gyötrődni mindennap kérdéseken, keresni a választ a miértekre.
Sok a kérdés mostanság. Kérdeznek. Várják a válaszokat. Elmondanám az igazat. Minden ami bennem van és kikívánkozik. Kiáltanám a vak világba, hogy egyszerre hallja meg mindenki. Elmondanám, mit érzek. Hogyan formálódnak bennem az érzések, Hogyan és miként ismétlődnek bennem a múlt eseményei, amelyek a mai naphoz vezettek. Bánom-e, hogy így alakult, vagy ismét végigcsinálnám. Sokszor érzem, hogy le vagyok bénulva. Megrekedtem valahol a múltban, lelkem csápok armadája tartja megkötve, pedig szabadulnék. Kitörnék, szaladnék szabadon, nevetve, tárt karokkal. Kérlek, mondd el! Meséld el mi a titkod? Hogyan kezdtél új életet? Hogyan voltál képes felállni, megrázni magad és tovább sétálni?
Újrakezdők kézikönyve. Ez lehetne ennek a címe. Vágyom rá, ha kívánhatnék egyet megmásítva, visszavonhatatlanul megtenném. Ha a boldogság ára lenne a felejtés...megtenném egyszer és mindannyiszor, ahányszor árnyként kísértene a múlt szelleme. Felejtsd el, ami visszahúz, engedj a szabadságnak és így helyed lesz az új számára. Légy bátor és lépj ki a komfort zónádból! Nem engeded el a múltad, mert a megszokott érzésekhez, fájdalmakhoz ragaszkodsz. Rettegsz az ismeretlen boldogság lehetőségétől, hiszen számodra ismeretlen terepre kellene lépned. Hiszen a biztos rossz mindig jobb a bizonytalan jó helyett. Kísérteties gondolat de a generációnk gennyes sebének címletes billogjává vált. Vágyunk, vágyakozunk ezután a megfoghatatlan boldogság után, de amikor lehetőségünk lenne kilépni a fényre, egy hang mindig a fülünkbe súgja, hogy meg fogjuk égetni magunkat, míg végül elfogadjuk, hogy nem vágyakozunk tovább és abban vergődünk egy életen át ami biztonságot jelent még ha szenvedünk is ennek a fájdalmától, míg végérvényesen megmérgezi a lelkünk feneketlen kútját és élet helyett a létezés ábrándját választjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése