Hercegnő leszek

"Nincs szép test és csúnya test: mindegyik ugyanazt az utat járta be, mindegyik a benne lakó lélek látható része."/Paulo Coelho/

Hát ezt is megértem. El sem hiszem, hogy így röpülnek az évek. Idén érettségi, de ne rohanjunk egyből a végére. Előtte még ott a bizonyos Szalagavató. Tiszta hiszti az egész, és elmebaj. Az emberek elvesztik a fejüket az előkészületek során. Az osztályok között nincs meg az információáramlás, senki sem tud semmit. Aztán lassan elkezdődnek a próbák, és szép lassan kezd összeállni a kép, míg végül egy gyönyörű estéje lesz minden résztvevőnek, ha nem az apró hibákat veszi észre, hanem azt a csodálatos hangulatot éli meg, ami ilyenkor jelen van. Eddig kétszer voltam szalagavatón. Két éve a testvéremén, ahol erősen kellett koncentrálnom, hogy ne bőgjek, illetve a felettem járó évfolyamén, mint segítő. Senkit sem ismertem ott, csak látásból, mégis olyan megható volt az egész, hogy ott is kis híján sírás lett a vége, aztán persze jött az irigység, hogy nekem még egy évet várni kell. De most itt vagyok, és én is része lehetek ennek az egésznek. Megmondom őszintén teljes mértékben be vagyok zsongva. Ez lesz az én estém, ami csak rólam szól. Gondolom, sokan vannak még így ezzel. Múlthét pénteken már a keringő ruhámra is rátaláltam. Szó szerint szerelem volt első látásra. Bárcsak a szerelem is ilyen egyszerű lenne...Nem voltam sose a habos-babos ruhák híve, most mégis hagytam, hogy a rejtett hercegnő kiélje magát bennem. Amint a kép is mutatja, egy szép fűzős, tütüszoknyához hasonlító ruhát választottam. (én csak hosszított tütüszoknyának hívom:-))

Miután eldöntöttem, hogy ezt választom, a zsongásom csak még tovább fokozódott, és egész hétvégén áradoztam a családnak, és azt dudorásztam, hogy "széép leszeek". Nem voltam sosem büszke a külső adottságaimra, hisz nem vagyok egy szépségkirálynő, és sosem leszek az. Erről már letettem.(hozzáteszem, már nem is vágyom erre.) De amikor a ruhákat próbáltam, akkor gyönyörűnek éreztem magam. Akkor egy kis ideig én voltam a világon a legszebb. Pedig ugye nem a ruha teszi az embert. Jelen esetben így volt. Aztán, mikor visszabújtam a civil öltözetembe, ismét az a szürke kisegér lettem, aki eddig is volt. Most már csak a napokat számolom, hogy ismét belebújhassak az én "hosszított tütüszoknyámba", és hercegnőnek érezzem magam és a világon a leggyönyörűbbnek.

( Itt van még a másik két ruha, amit megpróbáltam.A második, volt még a nagy esélyes, de végül nem az lett a befutó.)