El sem hiszem, hogy valami az életben nekem is összejöhet. Sosem voltam egy nagy önbizalmú ember. Sok negatív tapasztalatot szereztem az életben. Kaptam már hideget, meleget egyaránt, persze a hideg többségben volt. Most azonban úgy tűnik felragyogott a szerencsecsillagom. Egy hétig paráztam, alig aludtam, hogy vajon összejön-e a dolog és ma már azt hittem, nem sikerül, mikor nagy örömömre kiderült, hogy sikerült! El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Végre egyszer nekem sikerült! Most én örülök, és nem más! Nem ülök a sarokban gubbasztva, a könnyeimmel áztatva, kedvenc kispárnámat. Most én vagyok a világ közepe, és igyekszem minden pillanatát kiélvezni, mert lehet csak pillanatokig fog tartani, de az a pár másodperc egy életre szóló élmény lesz nekem.
Sosem éreztem, hogy bármiben is jó lennék, meg akkor sem, mikor mondták, hogy egy tevékenységben egyedülálló vagyok. Egy apró hiba, vagy sikertelenség és minden összeomlott. Érzékeny típus vagyok, ez van. De kemény is. Egy szitkozódás, vagy beszólás már lepereg rólam. Az ember megtanul egy idő után póker arcot vágni, és nem figyelni az ilyen megjegyzésekre. De belül, mélyen legbelül, mindig fáj, ha bántanak. Legjobb védekezés a támadás, vagy a pókerarc. Egy időben, mikor nagyon depis voltam, akkor volt a legkönnyebb. Abban az időben úgy éltem, mint egy múmia. Éltem, de csak, mint valami marionett bábú, csináltam, amit elvártak tőlem, de maga a lélegzés is fájdalmat okozott nekem. Nem voltak barátaim, csak az én kutyám, aki akkor a legjobb barátom volt. Zakkantnak tartottak, mert több időt töltöttem egy szőrös négylábúval, lehet akkor gágyultam meg teljesen. Saját kis világom volt, teljesen elrugaszkodtam a valóságtól. Mindig csak az ábrándok maradtak. Aztán jött más is. Evési problémák, melyeket, azóta is külön kiegészítőként hordozok magammal.
Ma már jobb a helyzet. Vannak barátaim, sőt igazi hamísíthatatlan kebelbarátnőm is, akiért hálát adok, mert sokat segített nekem az elmúlt két évben. Nem hagyja, hogy elhagyjam magam és ez fontos nekem. Néha még rezeg a léc, de mindig időben lépek vissza a szakadék széléről. Mostanság elég vicces a dolog, mert vakon megyek a rossz irányba, és észre sem veszem, hogy már megint a hülyeséget csinálom, de akkor jönnek a hűséges barátok, akik ha kell erőszakkal, de visszatartanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése